Csavargó kapcabetyár

háziállat

2012-02-25T10:44:00.002-08:00

John szeretne egy madarat, illetve kettőt. Hogy nyitva lenne a kalitka, és ha ketten vannak, nem unatkoznak napközben sem... Ma elmentünk egy kisállat-kereskedésbe, csak mert útba esett. Volt egy pár hal, amelyeknek darabja az én 10 havi nettó fizetésembe kerül. Meg egészen elképzelhetetlen alakú és méretű tengeri herkenytyűk, akváriumi korallok, lógós fülű nyulak és egy albínó piton. (Az csak két havi fizetésembe kerül, de persze a hosszútávú költségbecslésbe inkább ne is menjünk bele...)

Úgy egy hete körülbelül lett egy háziállatunk. Nagyon szerény fajzat, enni nem kér, nem is tudom, hogy min élhet, leginkább csak alszik. Mégpedig nem is akárhol: a konyhaablak kilincsének párkányán. Egy katicabogárról van szó: nagyon megszerettem. Neve még nincsen. Vajon elrepül majd?

Franciaország

2012-02-19T05:07:00.006-08:00

Még a peronon vagyok, mikor megérzem, hogy univerzumot váltottam. Egy csapat felnőtt 40 és 50 között - kirándulni indulnak - egyöntetűen azon mulat, hogy az egyik tagjuk, aki a csapat elején gyalogol, hirtelen megtorpan, és - teljes beleéléssel - hátraszól, "vigyázat, villamos" (a földön két párhuzamos csík húzódik, mintha villamossíneken lépnének éppen át... eljátssza mindegyik). Nem telik bele 1 perc, és mellettem egy jól öltözött páros halad el, akik hangosan vitáznak, egy mondatfoszlány jut el hozzám, benne "az igazságosság fogalma felől közelítve ugyanakkor". Istenem! Franciaföld!
Kiléptem tehát az ipodjaikat nyomogató, vagy éppen autómodellekről eszmét cserélő németek társadalmából egy napra. És ha sok szempontból régimódiak is a franciák (un peu obsolète, c'est vrai), ugyanakkor azon kevés európai társadalmak közé tartoznak, akik még lelkiismeretesen kitermelik, és felnevelik a fiatalabb generációt, és akik nem csak öregek otthonát alapítanak szünet nélkül, hanem családokat is, sőt ami még fontosabb: maguk is kicsit gyerekek maradnak. Humor, de ez még nem minden, képzelet, idealizmus, báj és a "rendkívüli" kultusza. Otthon vagyok.

Mirko viccezik :)

2012-01-22T04:54:00.001-08:00

la demeure d'un ciel

2012-01-22T04:06:00.000-08:00

Norcsáéknak

Hasallatok

2012-01-21T10:45:00.000-08:00

Úgy nyitja most is a száját,

mintha az egész egy

lélegzetvétellel

indult volna.

Úgy fordul, mintha

a másik oldalán nem

ugyanúgy a

gömb falának nézne.

Úgy rúg, mint a lovak.

Milyen furcsa, újabban

visszarúg a fáj!

Úgy jön, mint akit nyomnak.

Mellesleg övé a teste.

Így van.

Amióta anyja kireszkette.

one... another...

2012-01-15T12:14:00.001-08:00

http://www.youtube.com/watch?v=GzeYT-lmKig

Napfény, ablakból

2012-01-15T11:20:00.001-08:00

Na bent maradok.

Plexilapon át - mint saláták -
sejtem az örömöt.
Hol is találnék ekkora plexilapot?

Törik a fény,
szilánkjai mind enyémek,
minden szilánkja részleges.
Testem él, testem a hunyorgó
gödörből lefetyel.
Kint a napfény biztos meg is szólal.
Elképzelem, amint elmeséli
munkanapjait.

Ma megint eggyel korábban kezdtem - mondja -
puha pamutból kötött
munkaidő az enyém.
Nem fázom soha, s ha mégis,
betemet a tél felhőivel.

Az ablakon át - hiába - nem jut át a szóból
bentre semmi. Testem merev,
pszichémből táplálja
mitochondriáit.
Csak gyűl, csak gyűl
a glukóz.
Hajlataimra, dísz-párnáimra
még egy takarót
szelíden odahóz.

itt is jó

2012-01-10T14:19:00.001-08:00

követlek.
rostja vagy a cöveknek,
melyet közösen verünk le.
a mankónak.
kopognak az ügyetlen testélek

hajlott lábaink mellett,
míg a világról ázik a messze.

te este élsz, én
korán hajtom a fejem
álomról igába.
észrevétlen gurul
a napok gurigája elénk.
feszül a trapéz biztonsága alánk.
itt is jó.

¤¤¤

a legjobb persze egy félteke lenne:
berendezném, és nem vágynék másikra.
halikra ülne hajamon,
mint kirepedt burkok előtt.

hajadonéveim kontyba tekerve

akarnék,

mégis kopaszon,

cikkáznának a lomha pályán

fényes axonaim.

¤¤¤

nem ez a félteke van, csak egy északi.

bér, ami havonta öt héttel csorbít meg.

ordít, tekeredve érzi nyakán a szorzót.

alkuszik. remél. hazaér. bokáz.

alkalmanként nagy utakról dudorász.

majd elapad. rés volt a homokban.

40 óra út - havonta -

fád villamosvagonban.

(anyám átkozott meg,

csavargó betyárt,

menjek akkor is,

ha a szívem már megállt.)

cövekelt lábaim taposnak csatornát

a szavaknak, tudom, Te rongy alá söpörnéd.

boldog vagyok, a villamos is az,

csönget egy kicsit, mert mindez így igaz.

mindenhol jó

2012-01-06T00:28:00.000-08:00

Letting go (M. Etheridge)

2011-12-10T03:42:00.000-08:00

Video Klikkelj! Click and listen.

izrael izrael

2011-11-22T11:15:00.000-08:00

idegesen, vágatlanul

2011-11-18T11:24:00.000-08:00

http://www.youtube.com/watch?v=zSiixsCxQkM

gyermeki

2011-11-15T14:02:00.000-08:00

one life we got to

2011-11-14T13:53:00.000-08:00

BUT

http://www.youtube.com/watch?v=IeZMIgheZro

és akkor most angolul :)

2011-10-13T12:24:00.001-07:00

Véletlenül lefordíttattam az előző bejegyzést angolra. Így hangzik:

Ce qui fait years gone, c'est ce qui est undertaking Vivanco, et ce qui est undertaking Vivanco, c'est ce qui se do notProtege pas de sa lawsuit.

(Christian Bobi)

Hilarious :)

Count-down

2011-10-08T01:14:00.000-07:00

Ce qui fait évènement, c’est ce qui est vivant, et ce qui est vivant, c’est ce qui ne se protège pas de sa perte.

(Christian Bobin)

Két hét, és jöhet a vége, ami az elejének a kezdete.

Izgalom és stressz és öröm és alkotókedv és szorongás és várakozás és minden rendben lesz, csak odafigyelés.

Ich denke mir...

2011-09-22T13:35:00.000-07:00

wie wenig man braucht, um zufrieden zu sein... und das ist jetzt nicht positiv gemeint... nicht ganz.

Es liegt nur daran, wie tief man die Zufriedenheit erleben kann (von Natur aus halt), oder will (von der Einstellung aus). Mir fehlt momentan die Einstellung... Heißt es Winter?

az a bizonyos guriga

2011-09-20T12:31:00.000-07:00

hogy, hogy nem, az ember életében szimbólummá válnak tárgyak (ez az öregedés jele, na meg a blogolás és egyéb narratívakerekítés eredménye) ...

amikor a wc-papír guriga háromszögéről írtam alig két és fél éve, még nem tudtam, hogy egy középvezető sem tesz mást, mint wc-papírt hajtogat... mailjeim és hívásaim 80%-a valójában üres háromszöget képeznek valaki gurigáján: itt vagyok, figyelek rád, missegítsek...

de jó vagyok benne, mint ez újra meg újra kiderül... mint ma is:

"ha nem vagy ilyen segítőkész és ilyen rugalmas nem vágtam

volna ám bele! :-)
Úgyhogy igen csak jól teszed a dolgod:-)
Köszönöm"

(egy kiállító)

megint egy szépséges hétvége

2011-09-11T11:06:00.000-07:00

Philosophenweg

2011-09-04T09:41:00.000-07:00

prudence

2011-09-04T06:26:00.001-07:00

music by Wim Mertens, featuring Santino deGeorge, our godson

Ajánlom mindazoknak, akiknek a hatására itt-ott gyökeret vetettem, és szüleimnek, akik maguk a gyökér.
Dédié à tous ceux qui m'ont fait, à un endroit ou un autre, prendre racine, et à mes parents, qui, eux, sont la racine.
Dedicated to all those who made me put down roots in places, and to my parents, who are the roots themselves.
Gewidmet denjenigen, die mich hier und da Wurzeln schlagen lassen haben, und meinen Eltern, die selbst die Wurzeln sind.

Lebegő asztaloknál

2011-08-26T08:42:00.000-07:00

Budapesten vagyok a főnökömmel, aki egy eddig általam ismeretlen helyre visz vacsorázni. Budapesti gangos, igazi régi belső udvar, benne egy étteremmel. Az asztalok a levegőben, három dimenzióban elszórva: lebegnek... minden asztalnál két szék, a székeken egy-egy szerelmespár. Első gondolatom, hogy a bátyáméknak lefoglalok rögtön egy asztalt: hátha a két babát rá tudják bízni valakire, és végre egy estét kettesben töltenek. Aztán fellebegek az asztalokhoz, és akkor látom, hogy a nagyapám - meztelenül - indiai, pihenő guggolásban szemléli az eseményeket. Nagy hasa van, és rozsdára égett bőre, mint fénykorában. Ő a tulajdonos, ezt rögtön látom, és odamegyek hozzá, felülről látom, ahogy ott guggol egy ilyen lebegő szigeten, és mondom neki: milyen jó, hogy végül ide jött, és nem meghalni. Szemmel láthatóan boldog az éttermével, én vagyok csak boldogabb, hogy látom.

Ezt álmodtam... Szép volt. Felébredtem, és megpróbáltam nem sírni. Belém is ragadt az összes könny teljes nedves súlyával egész napra, egészen addig, míg haza nem jöttem a Vállakra pergetni őket. De jól esett!

mi, nőcik

2011-08-22T12:42:00.000-07:00

so leicht sind wir...

vissza-csavargás

2011-08-21T11:09:00.000-07:00

Sajnos már itthonról, tompult emlékezettel és vágyakkal próbálom összeszedni, mi is történt. Jártam "otthon". Barát-családom, a táj, az illat, a város: léteznek. (Nem gondoltam, vagyis inkább: nem éreztem.) Változnak, élednek, fortyognak, hemzsegnek: nélkülem. Felváltva habzsoltam a hazatérés örömét (de hiszen itt van minden, és az enyém még mindig), és ismertem meg, fel valami nagyon tompa, nem fájó, nem lüktető, egyszerűen "lyuk" hiányérzetet. Hogy minden csak rövid, és minden csak részleges, és utána minden úgy megy tovább, ahogy eddig, és ez még csak nem is "rossz" vagy elviselhetetlen, egész egyszerűen csak érthetetlen.

Mennyit változtam! A lenti nyitottság, nagylelkű spontanitás, adakozás az adakozásért, a sharing, a partager, az osztozás (amiről már írtam korábban, hogy nem oszt, hanem szoroz), ami azóta valahogy nincs (mert én vagyok, mi, a hangyaélet)... Megtalálnám-e újra, ha "lent" lennék, a nyitott ablakok, teraszok, terek, egészalakos tükrök, teljes falat befedő, kitáró kirakatok országában? Megtalálnám-e azt a bizalmat, amitől elmúlik a gyanakvás, és felszabadulnak az (alkotó)vágyak? Kinek kell a tárgy? Kinek kellenek a falak? (Ezek valódi kérdések: kinek?) Ott, lent az igények szerények, a bőrök sötétek, a szemek ráncosak a naptól, a mosolytól, az utcák zajosak a hőtől.

Ezt láttam én. John más országban járt, egy olyan országban, ahol a turistákat kizsákmányolják, ahol a kresztáblákat megspórolják, jobbról előznek, és eszelősen drágán adják a halat (már Portugáliához képest). Azért persze ő is majdnem megnézett egy place du palais-i eladó házat az ingatlanügynökkel, és a sharing őt is emlékeztette, kellemesen, melegebb égtájakra.

A melegség persze biztosan kulcs: a klíma. Be lehet rekedni falak közé könnyen egy esős országban, de nem muszáj. És a hangsúly ezen van - számomra -: a kompromisszumokon. Hogy az országba kell-e belenyugodni, a szokásaiba, vagy a magunk és a tér energiái között kell-e középutat találni. Kimenni. Esőbe szagolni. Hagyni - csak azért is - teret a váratlannak. Túl gyakran takarózunk a munka terhével, az időjárással, a szociális kódokkal, a zárt terekkel és mások zárt elméivel. A nyitás mi vagyunk. A nyitás mi lehetünk.

Legyen tétje a mindennapoknak! Legyenek célok, és legyenek olyan idők, amelyek a célok kiforrására alkalmasak: "üresek". Legyen fontos a másik, legyen fontos a tér, melyben élek (a nagy tér, nem a lakás, és még csak nem is a kert)! Legyen fontos a másik! Én ne legyek fontos, vagyis ne a kényelmem legyen a fontos, hanem a tartalmam. Milyen könnyű ezt azokkal az emberekkel! Ők az én hiányom. Vagyis ők azok, akik a hiányomat eltüntetik a jelenlétükkel. Ők azok, akik azt, ami bennem erő, a puszta létezésükkel felszínre hozzák. Mert élnek. Mert szeretnek élni.

(képek folyt köv)

home-coming food made with love

2011-08-07T11:29:00.000-07:00

bloody life soup: egy szó oda

2011-08-07T07:11:00.001-07:00

egy szó már újrahasználódott belőle, és azt sem tudom, melyik volt, de azért gondoltam, felteszem, mielőtt végleg feldarabolódik egy újjá

nem múlik, csak engedem

2011-07-25T12:33:00.000-07:00

can't wait to have you back a new person in the old skin! let it flow.

fenomén

2011-07-15T10:48:00.000-07:00

Ez egy alga a bambuszom vizében, aki felkapaszkodott két buborékra. Sajnos nehéz fotózni, mert karcos az üveg, de csuda egy fenomén!

A növényeink viszont elég rossz bőrben vannak... túlságosan magunkkal vagyunk elfoglalva :(

szentiványéji

2011-07-10T01:45:00.000-07:00

Na tegnap így másfél-két év után először elmentünk színházba, de olyan előadásra, hogy megnyaltam a tíz ujjam. 50 méterre a házunktól van egy kolostor egy internátussal, abban pedig egy angol színház. Még eddig nem hallottunk róluk: a helyi újságban szúrtam ki, hogy van egy szabadtéri előadás valahol, akkor még nem tudtam, hogy a házunk hátuljába'...

A színészi játék egyenetlen minősége ellenére néhány fantasztikus színészi teljesítmény és főleg a rendezői fogások mindent kárpótoltak. A díszlet egész egyszerűen a dráma olvasásakor felajzott képzeletet varázsolta a néző elé. Az első felvonás az iskolai tornateremben zajlott, ahonnan kiszippantották a nézőket az iskolaudvaron található fenyvesbe, majd az esküvői színhez az iskola kápolnája elé sétáltunk át egy tündérekkel övezett erdei ösvényen, mintegy "benne" a darabban.

Volt égbe emelhető hinta és függőágy, füst a borostyán alól, kápolnatorony magasából lenéző koboldok (ők naggggyon jók!!!), tüzijáték és ötlet, saját zenei szerzemények, mozgás és újraélt popzene... Körülbelül 30-35 színész és ugyanennyi jelmeztervező, technikus, informatikus, zenekar, kórus (élőben a színfalak mögül) állt a fantasztikus fináléban a (második) színpadon (mert hogy mindkét helyen teljes technikával, épített amfiteátrummal fogadtak): a közönség elragadtatott tapssal köszöntötte ezt a tömeget, ezt a teljesítményt... Mindez nevetségesen alacsony árért, és fantasztikus környezetben: a házunk háta mögött.

Nagyon örülök, hogy ott voltunk. A videó nem adja át, el kell jönni megnézni (még nem tudom, mikorra tettek még be előadásokat: szólok)...

otthon, Veletek... at home, with you guys...

2011-06-27T11:11:00.000-07:00

Szabados György

2011-06-19T01:36:00.000-07:00

Meghalt Szabados György,

(Már indul is?! dehát még nem is evett semmit!

Magát nem Juditnak hívják véletlenül?

Tessék?

Csak mert a Juditok ilyen gondoskodóak...)

de közben született éppen ebben a hónapban egy tehetséges magyar komponista (a nevét sajnos nem kívánta idő előtt a közönség elé tárni).

Nem tudni, ő is orvos lesz-e... de született egy orvos is! és egy ígéretes filozófus mellé... meg egy kivételes dzsessz-zongorista... és több látnok... Kerek a világ.

Nagyon sírtam... többször... és mindig a Balatonnál kezdődik. Ugyan miért???

2011-06-17T13:44:00.001-07:00

http://www.youtube.com/watch?v=fUf3vKdTuG4&feature=player_embedded

Ne értsétek félre! Végtelenül szomorú, de ez nem azt jelenti, hogy boldogtalan vagyok. Sőt!?

Kincsem van.

egy ország, melyet (önként!) elhagytam,

egy család, melytől távol élek,

unokahúgok, -öcsék, akik külföldi nagynénjükhöz járnak nyaranta nyelvtanulás céljából,

és távoli unokatestvéreikkel facebookon tartják a kapcsolatot,

emlékek, melyektől földrajzilag is drasztikusan leválasztottam magam

(mert mikor megyek én megint a Túrra evezni, vagy a Nagy-Milicről levegő után kapkodva körbebámulni?...)

CSAK kincs: írtam a gyökereimből egy tündérmesét, pont olyat, amilyen a filmen is van, mert - igaz, most a munka által azért szívok is -, de azért nem úgy szívok, ahogy az otthon maradók, és nem úgy vagyok magyar sem, nem szmogtól, zajtól, bicikliutak közepén meredező villanyoszlopoktól és kifizetendő számláktól elgyötörve, hanem pont így, reklámfilmesen. És így vagyok nagynéni is, nem pelenkázok, így vagyok gyerek is, nem izzadok a szüleim kertjében, mindezt kellemesen egy nagy messzi hazaszeretetbe, és családszeretetbe csomagolva élem saját életem, amelynek része ez a szép narratíva, a szeretett haza, és része a szerető család is, amely nagyon igaz, nagyon (bennem) élő ugyan, de amelynek csak annyira vagyok része, amennyire kölcsönösen ezt el tudjuk képzelni, ilyen-olyan eszközökkel a hézagot átjárhatóvá tenni, amiben persze segít a (nagyon valós) sejtszint.

Szóval igen: mikor fogok én a Túron evezni, és egyáltalán melyik hegynek is volt a legmagasabb csúcsa a Nagy-Milic? Cserhát? vagy Cserehát? Melyik melyik?

Hjaj, de szép ország is ez! De szép film!

la semana del silencio

2011-06-15T12:12:00.000-07:00

Kedd: szemeztem szürkegémmel, teliholdra azt hittem, Nap (zöldsaláta)

Szerda: hangomat hallattam, csend honolt. tökmagolajba fojtottam éhem. (karfiol)

Csütörtök: babaszag, selyemfestés, tolvajcsend, boldogság... megszületett! (tök)

Péntek: lakás-szeretgetés. itt lakom, és a madarak is itt laknak velem. (krumpli és cukkini)

Handelshafen (ipari kikötő)...

2011-06-14T11:54:00.000-07:00

Andornak főleg, hogy mekkora nagy sziszegő betonkeverők meg mekkora hatalmas kanalas kotrók vannak itt: mint egy ház, olyanok, de inkább mint két bérház!!!!

Majdnem olyan nagyok, mint amilyen nagy testvér lesz Andor nemsoká... :)

L. ist doch ein Drecksloch

2011-06-12T10:13:00.000-07:00

Na elvándoroltunk Pfalzba, ahol - azon túl, hogy még most virágzik a bodza, és így utánpótlást tudtunk szerezni gyorsan apadó bodzaszörpkészleteink feltöltéséhez - az égvilágon semmit nem találtunk. Persze hallgathatom a remek szervezésről szóló serceket azóta, meg még az elkövetkezendő négy-öt évben biztos, mert úgy voltam vele, hogy felülünk a vonatra, a gúgölmepszen jól nézett ki, leszállunk, és elindulunk hegynek fel...

L. (az úticél) a honlapon szépnek is látszott, de le se szálltunk a vonatról, annyira kevéssé volt csábító. Mentünk még két megállót, és ahol volt végre legalább egy szépnek is nevezhető templom, ott azt mondtam, itt már jó lesz, közben John két percenként felújongott, hogy jé, mennyi fa!, aztán elindultunk valóban - a tervek szerint - hegynek fel.

Az út széles, túl széles, keréknyompártól heges, a házak, hiába megyünk, ott loholnak a nyakunkban, az út mellett elhagyott autók parkolnak, egyszóval, semmi, de semmi nyoma a civilizációból való kilépésnek. Elindulunk tehát visszafelé, adtunk egy esélyt, de nem élt vele Pfalz. A megállóba visszajutva megtudjuk, hogy nincsenek ma a visszairányba vonatok, a busz pedig (na ebben éppen szerencsénk volt) 4 óra 27-kor ment, vagyis öt percen belül, a következő 8 óra 27 lett volna, a világ végéről, Legelővölgyből (Weidentahl)...

Úgyhogy azt lehet mondani, hogy a bodzán kívül úgymond "üres kézzel" jöttünk haza, na de üres lábbal azért nem, mert abban három kullancsot is hoztam...

Ennyit két év alatt az első, és valószínűleg hosszú ideig az utolsó kísérletemről, hogy J-t kirándulni csábítsam...

newsflash

2011-06-09T12:11:00.000-07:00

Mannheim iparnegyedében, csütörtökön a koraesti órákban (kétszer!) elkukorékolta magát egy kakas. A különleges zoológiai esetet megerősíteni látszik, hogy korábban több ízben jelentettek kószáló nyulakat is a nevezett kikötőnegyedben. Kérjük olvasóinkat, hogy a továbbiakban minden gyanús történést azonnal jelezzenek! Szakértőink ármány természeti invázióra gyanakszanak. A konténereket és gigantikus betonkeverőket ma 9 óra körül biztonságba helyezték, így a lakosság körében pánikra semmi ok.

További híreinkkel az ügyről a későbbiekben még jelentkezünk, addig is várjuk a lakosság híreit, véleményét a Megjegyzés rovatban.

a haza(?)tért (kereszt)fiú

2011-06-07T12:52:00.001-07:00

jaj, de nagyon beleszerettünk újra ebbe a kislegénybe!

mandulafa-képzetek

2011-06-04T10:51:00.000-07:00

magyarként a mandulafáról berzsenyi jut az ember eszébe meg a dél-magyar nagyromantika... a virágzás, az egzotikum...

na ez meg egy arabnak jut az eszébe róla:

doppelhub-kolbenluftpumpe

2011-06-03T12:01:00.001-07:00

hát ezen be lehet pisilni a nevetéstől... ráadásul most már van nekünk egy ilyen :)

"hazinék"

2011-05-29T11:13:00.001-07:00

rezesbanda

2011-05-21T03:26:00.000-07:00

Fúvós hangszerem van, és most kezdem hallani. Ahogy a billentyűket lenyomják, és kattan. Ahogy a nem megrezgő levegő siklik a megrezgő levegő mellett kifelé. A felhangok, az alhangok. Nem egészen csinos, amit itt lassan felfedezek: a hangom minden kicsi részletét. "Lombos tüdőm szép cserjéi" susognak, és nem éppen magasztos (kicsit úgy, mint mikor egy szép has egyszercsak megkordul), de él!

Der perfekte Blumenstrauß

2011-05-04T12:30:00.000-07:00

"People believe a bit too easily that the function of the sun is to help cabbages along"

2011-04-30T11:19:00.000-07:00

Une vie qu'est-ce que c'est? Az emberek kicsit túl könnyen hiszik azt, hogy a nap arra való, hogy adjon egy lökést a káposztáknak. Ok, következmény, kijelentés, következtetés. Az élet szép, szép vagy: te vagy az élet. Az emberek kicsit túl könnyen hiszik azt, hogy a káposztákat kapálni kell. A káposztákat kapálni kell. A káposzták fejek. A fejeket kapálni kell. Life is metaphor resisting syllogism.

Így lehet nálunk enni egy hétköznap estén...

2011-04-13T11:26:00.000-07:00

(ha John főz)

Kötéltánc

2011-04-13T10:08:00.000-07:00

Kötéltánc. Egyensúly mint metafora. Magadat adni oda a levegőnek. A levegőt a tüdőnek. A tüdőt a figyelemnek. A figyelmet a kötélnek. A kötelet a térnek. A teret magadnak. Lineáris, de körbeér. Nem euklidészi. Bolyai?

A véletlen találkozásról

2011-04-09T03:03:00.000-07:00

Mekkora luxus is valakivel, aki fontos neked, véletlenül összefutni! Hogy ez nekem nem adódik... hogy megyek az utcán, és véletlenül összefutok Aurélie-vel. Vagy Norcsával. Vagy Tóbival.

Mekkora luxus is a véletlen találkozás!

Nem célzatos. Ajándék. Meglepetés.

Így lehet nálunk hétvégén aludni egy áttáncolt péntek éjszaka után

2011-04-09T02:29:00.000-07:00

http://www.youtube.com/watch?v=c9kM29zrFsA&feature=player_embedded#at=310

Ez a blog

2011-04-03T00:13:00.000-07:00

Az utóbbi hónapokban, években úgy íródik ez a blog, mint egy ócska ponyva. Mintha nem lenne konfliktus az életemben. Nyilván senkiben fel sem merült, hogy nincsenek konfliktusok az életemben. De felmerült-e, hova írom le a konfliktusokat?

Bennem felmerült:

de igazából azért nem, mert

Hétvége biciklizés napsütés olvasás visszavárás

2011-04-02T12:12:00.001-07:00

Jaj, annyira szerencsés vagyok! Olyan gyönyörű ez a város, ez az élet olyan könnyű, csak néha ijedek meg, hogy tényleg ilyen könnyű-e vagy csak elhittem, hogy az (de az utóbbi időben meg sem ijedek, mert tényleg nagyon szerencsés vagyok). És mindenki, aki itt Európában nincs tudatában, hogy mennyire szerencsés, az egyébként is bűnöző, mert mi mindenünk van, még több is, mint kéne, és mi minden, amivel nem (úgy) élünk, ahogy kellene. De hogy ez a tavasz is, meg Heidelberg, meg a szerelem, meg a nyugalom... Ki-egyensúlyozott? hát én...

Bevásárlás tavaszi zápor után

2011-03-30T12:33:00.000-07:00

Avagy a szomszéd kertje ma tényleg zöldebb...

... mint tegnap volt...

Mindennapi utam a dolgozóba

2011-03-27T03:54:00.000-07:00

Tegnap elbicikliztem Mannheimba. Sajnos a napszak miatt csak fácánt, hattyút és nyuszit láttam, de ízelítőnek talán elég lesz. Lehet jönni biciklizni!

Gong

2011-03-25T13:37:00.000-07:00

Klang, nichtmehr mit Gehör

meßbar. Als wäre der Ton,

der uns rings übertrifft,

eine Reife des Raums.

Timbre qui n'est plus par l'ouïe

mesurable. Comme si le son

qui nous surpasse de toutes parts

était l'espace qui mûrit.

R. M. Rilke

kivittem má őket sétálni...

2011-03-20T13:44:00.001-07:00

2011-03-20T12:19:00.000-07:00

Madár-táv latbavétele

2011-03-16T11:24:00.000-07:00

el kellene már vinnem a fényképezőt egyik reggel, és leszállni a fontosabb állomásokon, vagyis ott, ahol kormorán, hattyú, szürkegém, sirály, vadkacsa, vízityúk vagy épp gólya lógatja lábát a Neckarba... Annyi madarat látok mindennap az úton, mint más csak hétvégén, vagy még akkor se :) De Mannheimba érve nem nagyon hallani őket... Ezért is jó este hazaérni, az alkonyatba beleszagolni, a madárcsicsergésbe megfürdeni (úgy, ahogy ők szoktak a porban)... Eddig észre sem vettem, micsoda csicsergős hely ez, ahol lakunk...

Schnäppchen

2011-03-12T08:15:00.000-08:00

A kolléganőim

2011-03-11T11:19:00.000-08:00

Ott van ez a hatalmas hasát büszkén viselő nádszálleány (asszony) bolond... kicsit úgy, mint Norcsa, hogy minden jó, és gyerek a világ, és benne mi, de ő még nevet is rajta harsányan (Norcsa is nevet rajta, csak nem olyan harsányan). Bölcs, és ugyanakkor bohókás, 36 évesen, nagy pocakkal ugrál, karjait himbálva, vagy éppen fújtat, és mondja, hogy minden rendben, és tanít, tanít, tanít, de nem úgy, mint aki mindent tud, hanem úgy, mint aki valamit meg akar osztani, amire - nézd már - rájött.

Aztán ott van ez a csípkelődő, nagyhajú ukrán lány, pisze orral, és nagy szívvel. Reggelente odajön, és elmondja, hogy mi a csinos rajtad, vagy éppen hoz tulipánt, könyvet, croissant-t. Gondoskodó, és olyan egészen közel áll hozzám, mint ahogy csak néhányan, akiket régóta ismerek, pedig egy olyan nyelven kommunikálunk, ami se nem enyém, se nem övé (jaj, de szép, mikor oroszul beszél!), igaz, ő beszéli a németet is... Együtt járunk jövő héttől úszni. :) Az első igazi egykorú barátnőm Németföldön.

Aztán ott a pici spanyol lányka (asszony... mindenki idősebb nálam egyébként...), erős spanyol akcentusa németül elég tündéri, mint ahogy a lány is. Mosolygós, csendes, abban az értelemben, hogy sokat beszél, de halkan, és az akcentus miatt csak a felét érted.

A mellettem ülő német hölgy is egy csupaszív ember, hát német, mit csináljunk, panaszkodik erről-arról (mindegy is, miről), de megosztja almáját, teáját, és gondolatait (csak el ne kezdjen beszélni, mert akkor kiesünk egy órára a munka menetéből). Egyébként jógázik is, meg biciklivel jár dolgozni, de ezek persze itt klisének számítanak.

A főnök. (Az enyém.) Olyan harminc éves, egy hetven fős csapatot irányít másodmagával, orkán és tsunami (jaj), sokan nem szeretik, sokan igyekeznek éreztetni is vele. Én becsülöm. Alig idősebb nálam, és annyira tudja, hogy kell létezni a mások megbecsülése nélkül is. Mindent tud. És mindenre határozott válasza van (kell lennie). Kritikus, és nem tudom, hogy igazán bízik-e bennem, mert nem érti, hogy okos vagyok (németül még nem vagyok okos), de majd bebizonyítom neki. :)

Nem tudom, hogy az én bolond magyar nagyhasúm miatt szeretem-e azt, amit csinálok. Két hét múlva, mikor ő már nem lesz, meglátjuk. Most nagyon jó felkelni, és elindulni. Főleg miattuk.

A tíz hónapos salsatáncos :)

2011-03-10T12:09:00.000-08:00

http://www.youtube.com/watch?v=6nk5wRClwwc&feature=player_embedded A keresztfiunk első lépései... :)

Anja és Emma és Anna és David és mi

2011-03-06T10:29:00.000-08:00

és ludak anyának :)

Hétvége

2011-02-26T06:24:00.000-08:00

Blogot néztem, de csak a múlt van benne, jelen nincs...

2011-02-24T10:52:00.000-08:00

Ez egy idézet, de a blog műfaj mellett még egy kicsit rólam is szól, ezért aztán itt (is) helye van (lett).

Most az a furcsa felállás, hogy egyszercsak a múlt van, a jelen meg nincs, azaz hogy még alakulóban "van"... Gyorsan, majdnem megéletlenül, de legalábbis életlenül történnek az események, alakulások (én is egy ilyen alakulat vagyok épp).

Írhatnék a reggeli villamosút lassú ébredéseiről (KÖNYV!), vagy az esti villamosút fejpukkanásairól (INFORMÁCIÓ!), és furcsa mód a kettő (Könyv és Információ) ellentétéről. Aztán még a vizekről is (ez ma reggel jutott eszembe), melyek mindig úgy hozzám igazodva kísérnek (kicsi Szinva, debreceni polgárok szökőkútja, lyoni kettős áradások, és tenger, és a skóciai mindent elöntő és az ó-Neckar letisztult magánya és most meg a Rajna beton-tengerben folyama... ez most csak nekem érthető, de nekem is csak egy kicsit...).

Írhatnék az egész rám neheződő, de mégsem nehéz (mert valahogy még nem enyém, nem szívügyem (lesz-e?)) feladatokról is, meg az ő technikai kivitelezésükről, mellyel a napom telik (EL!)... Aztán az újonnan feltett kérdésekről (feltettem még azt is (dedó), hogy én vajon okos vagyok-e... mert hogy ez most egy más okosság, ami itt kell).

De igazából még minden annyira alakulóban, még itt ez a rózsarengeteg éppen hervadozik, és majd mindennap ír egy szülő, hogy jaj de nagyon mondta a gyerek, hogy hiányzom...

Álmodni meg mindkettővel álmodok, a jelennel, ami még nincs, de annyira sok, meg a múlttal, ami meg oly kevés, hogy az már van, és alig várom a hétvégét, hogy mindez kicsit megüljön, én meg kicsit felálljak (jaj, az ülés!)...

Talán még képek is lesznek.

letészem a lantot...

2011-02-18T14:51:00.001-08:00

Azt hiszem, ez az a fajta pillanat lesz, amire "úgy mindigemlékszik" az ember... Nadon sítam.

2011-02-16T11:38:00.000-08:00

bimbózik a magnólia

2011-02-16T10:17:00.000-08:00

és ennél szebbet költeni sem lehetne...

2011-01-31T10:17:00.000-08:00

Bizonyos helyekről azt hisszük, hogy múltunk tárhelyei, és bármennyire naívnak is tetszik a gondolat, mégis szeretjük hangoztatni... Bezzeg Izrael... óóóó, de Franciaország... És emlékszel, a Bükk? Holott mit tudjuk mi, hogy néz ki most az az Izrael, most az a Provence, most az a Bükk... Mi tart minket mégis a folytonos meghatottság állapotában?

Mikor majd újra ellátogatok Lyonba, sírni fogok. De vajon attól-e, hogy nem azt találom, amit keresek (a múltat)? Nem! Attól, amit megtalálok belőle: magamtól, Lyonban.

Árvíz a kert alatt 2

2011-01-30T07:17:00.001-08:00

még mindig árvíz után: a szemét esztétikája, ember és természet együtt-súrlódása és fények...

John, a magyar huszár

2011-01-30T04:02:00.000-08:00

Ha nyelvileg nem is, kulinárisan sikerült a páromat saját gyökereimhez kötni. Mégpedig szervesen! Olyannyira, hogy ma egy innovatív magyar receptet kerekített az asztalra: kolbászfőzelék (!) knédlivel.

Paprikát, hagymát, fokhagymát pirítunk akasztói kolbásszal, jó erős rántást készítünk hozzá. A knédlit készen vettük a piacon, bazsalikomos krumpliknédli fetával töltve. Mh...

Mondhatom, készítse fel a gyomrát, aki ezt az egytálételt be akarja termelni... még ha vasárnap délben is teszi...

2011-01-28T07:42:00.000-08:00

Van, hogy megcsorbul egy fénynyaláb.

Azt hívják árnyéknak.

Ez továbbra sem szomorú.

Én vagyok az.

Van, hogy kifeszül egy kép a vásznon.

Úgy mondjuk, vége van.

Ez folytatható volt.

Már nem az.

fehéregyensúly

2011-01-22T07:58:00.001-08:00

The Company

2011-01-22T00:51:00.000-08:00

Még a részletes munkafeltételek megtárgyalása előtt vagyok, de már feltételesen alkalmazott egy CÉG. (Eladtam a lelkem, és még csak azt sem tudom, jó pénzért-e.) Viszont kitanulok, betanulok, felszippantok valami újat (mint a kiskakas a sok vizet: úgy).

De hogy egy anti-business családból indulva milyen sales-szakember lesz belőlem (hogy van a sales magyarul?), na azt meglátjuk.

Jó napot kívánok! Bizonyára hallott már a szakkiállításainkról. Csak ajánlani tudom 2011-es újdonságainkat.

Sajnos a magyarországi gazdasági helyzet miatt nem fogunk tudni idén a kiállításon résztvenni.

Oh... Sajnálom. Viszontlátásra, és kitartást a továbbiakhoz...

Vagy mi?!

Persze az eladandó termék alapjában véve minőségi, és valóban értékes (nem tamagochi-árusnak állok): ez jó.

A szakkiállítás jó, mert:

emberek találkoznak

eszmét cserélnek

újat alkotnak

újat tanulnak

és persze az egész közben ideális esetben kellemes időtöltés is...

Emberek találkoznak: ez jó! Ezt szeretem... Én meg leszek az egész bulinak a házigazdája. Úúúúúú, ez tetszik! Magyarországon olyan 2-3000-es. Az már olyan testes kis összeröffenés!

Most reggel van: optimista vagyok. Esténként fakadok sírva, mikor eszembe jut, hogy a kliensek nem hogy nem fognak hozzámbújni, mint ahogy a gyerekek teszik, de még csak ott sem lesznek a szemem előtt. Egészen más jellegű visszajelzésekből kell majd megélnem. Én? A jég hátán is!

És most először majd magyarul! És most először könyörtelen, német profizmussal...

2011-01-21T04:31:00.000-08:00

Ez itten a John képe, csak próbálom, hogy megy-e az új gadget-em... Működik !!! :) Köszönöm! Most már csak a képeket kell kicsit kisebbre formázni :)

Egyébként az osztályzási rendszerről akartam írni. Az osztályzási rendszerrel az a baj, hogy a valóságban nem létezik. Ki mondja most meg nekem, hogy jó tanár voltam-e vagy sem... Van egy négyes legalább, csókolom? A gyerekek nem mondják meg: a gyerekek engem szeretnek, de a tanárnőt bennem nem. Én sem szeretem azt a tanárnőt, akivé idén lettem: egy hárpia, aki nem ura a helyzetnek. Az esetek (napok) 80 százalékában. Most meg már ráadásul fel is adtam. Van, hogy csak nézem őket, és elgondolom, hogy milyen lehet gyereknek lenni. Mosogatógéphangra elaludni, és magunktól kelni, nem órára. Jó nekik. És nagyon hangosan kiabálnak.

Én tökéletes tanára lennék mindenkinek, aki olyan, mint én (az milyen?). Vagy talán mégsem: azt gondolom, unnám magam. De ez csak azért van, mert első osztályban rendszeresség kell, azt mondják. Én rendszeres vagyok, és a rendszeresség ismételt ismétlés. Lehet, hogy rendszeresség kell, de az is kell, hogy a tanár higgyen a rendszerességben, én meg mindig azon gondolkodom, hogy milyen unalmas is lehet. Mondják is, hogy unalmas, biztos az én homlokomról olvassák le. Mindegy, hogy mit, csak játékként eladni. Nem veszik be. Mert látszik rajtam, hogy én sem hiszem. És dicsérni. Idén elfelejtettem, hogy kell. Talán mert magamat sem dicsérem egy ideje.

Sírok, ha elgondolom, hogy nem látom őket többet. Mégis egy türelmetlen osztályt fogok itthagyni, türelmetlenül. Na... ezt hogy csináltam?!

Árvíz a kert alatt...

2011-01-17T06:29:00.001-08:00

Árvíz sunnyog a kertek alatt. Már csillapodóban. Utána szemét és iszapszag. A nap majd kiszárítja, a szél kiszellőzteti. Már képzeli ember a zöldet, ami majd jön utána...

Vagy a fagy?

Tóbi, bocsánat, még nem állítottam be... Majd.

2011-01-11T08:03:00.000-08:00

de ahol lakom, az meg ilyen hely... és ez még csak a környék :)

2011-01-10T05:44:00.000-08:00

az anyanyelv: az igen!

a többi csak móka.

mások elnyúzott,

levedlett cókmóka.

az anyanyelv: ő enyém.

a többi csak játék:

vastagba csomagolt,

ismerős ajándék.

a többi a homály, az

anyanyelv az igaz.

sokpúpú vándornak

kiskulacsnyi vigasz.

a többit hogy szeretem,

csak ő tehet róla:

nyelvem, enyém, anyám,

csontos vállon stóla.

kicsavarom, gyűröm,

folytatom, tenyésztem,

ismerem, megkaptam,

megélem egészen.

a többit megszerezni

csak miatta varázs:

sok színes új bringa körül

ő a széles garázs.

Scrabble Wahnsinn

2011-01-10T01:58:00.000-08:00

Így kaptak ki tegnap a németek :) na jó... kettő most játszott először, egy meg palesztín :)

Huszonnyolcadik életév

2011-01-08T02:27:00.001-08:00

Ma a fogorvosom születésnapi üdvözletet küldött, erről eszembe jutott, hogy nem is vetettem számot.

Abba a korba jutottam,

melyben az ember már érzi, mennyire messze lehet egymástól egy adott ember gyermekkora a felnőttkorától
de amelyben ez a felismerés nem fájdalmas, inkább állandó (gyermeki) csodálkozással tölti el az öregedőt
amelyben kicsit sürgetőbb lett megint az önmegvalósítás, és megint egy kicsit valószerűtlenebb, mint minden évben
amelyben kezdi érezni az ember, hogy a test nem örök, vagyis jelentkeznek a korhadás első jelei (érzékenység időjárásra, fáradékonyság, apró fájdalmak)
amelyben igény van a kényelemre, és ugyanakkor egy meglehetősen erőszakos nosztalgia jelentkezik a kényelmetlenségek emlékére
amelyben már el lehet képzelni, hogy egyszer mi is, mint a többiek, átgondoltan, de utólag mintha kicsit meggondolatlanul szülőkké válunk
amelyben már csak a fogorvosunktól kapunk üdvözlőlapot, és mert az üdvözlőlapok kora lejárt, kicsit meghatódunk ettől az apró figyelmességtől... mert mi is lehet fontosabb, mint hogy valaki, aki ennyire a mélyünkbe látott, azért mégis, így is szeret!

Huszonnyolcadik életév

2011-01-08T02:27:00.000-08:00

Ma a fogorvosom születésnapi üdvözletet küldött, erről eszembe jutott, hogy nem is vetettem számot.

Abba a korba jutottam,

melyben az ember már érzi, mennyire messze lehet egymástól egy adott ember gyermekkora a felnőttkorától
de amelyben ez a felismerés nem fájdalmas, inkább állandó (gyermeki) csodálkozással tölti el az öregedőt
amelyben kicsit sürgetőbb lett megint az önmegvalósítás, és megint egy kicsit valószerűtlenebb, mint minden évben
amelyben kezdi érezni az ember, hogy a test nem örök, vagyis jelentkeznek a korhadás első jelei (érzékenység időjárásra, fáradékonyság, apró fájdalmak)
amelyben igény van a kényelemre, és ugyanakkor egy meglehetősen erőszakos nosztalgia jelentkezik a kényelmetlenségek emlékére
amelyben már el lehet képzelni, hogy egyszer mi is, mint a többiek, átgondoltan, de utólag mintha kicsit meggondolatlanul szülők leszünk
amelyben már csak a fogorvosunktól kapunk üdvözlőlapot, és mert az üdvözlőlapok kora lejárt, kicsit meghatódunk ettől az apró figyelmességtől... mert mi is lehet fontosabb, mint hogy valaki, aki ennyire a mélyünkbe látott bele, azért mégis, így is szeret!

enfin fertig !!!!

2011-01-06T02:37:00.000-08:00

csempe szegélyléc tapéta design és büszkeség :)

királyszéke

2011-01-03T10:21:00.000-08:00

újra-látó

2010-12-27T06:39:00.000-08:00

mint aki hosszú vakság után újra lát: megint van fényképezőgép a kezemben!!!!!!!!

2010-12-20T09:51:00.001-08:00

hogy ki mikor keresi a régi kényelmest, odabújóst, körültekerőst, hát amikor nincs jól, és ez nem klisé, de amikor nincs jól, akkor nagyon ott van, ahol régen volt, és ahol most is lenni szeretne, de most már nem, most azt már nem lehet, hát az

nagyon jó

és nagyon fáj is

rövid összefoglaló

2010-12-11T12:54:00.001-08:00

kevésbé lenni tanárnő itthon tanárnőbb lenni az iskolában nem lenni az iskolában hol lenni ma sushit ettem bölcsességfog nélkül a bölcsességfog őrlőfog de miért nő mindenfelé délben keltem legközelebb és a fogorvossal álmodtam este meg mannheimba cipősszekrényért mentünk de mostanra meg leginkább a lándzsásútifű meg a k-vitamin tartalmú ételek véralvadást elősegítő hatásuk miatt a cékla vérpótló a sushi meg finom és a gyömbér fertőtlenít kóreaiul amúgy a bölcsességfogat szerelemfognak hívják utalva az első szerelmi csalódásra na azt vették ki

premature burn-out

2010-12-06T02:49:00.000-08:00

napközi

2010-11-30T10:40:00.000-08:00

Napközisnek lenni kicsit olyan, mint nagyszülőnek. Ott vagy, segítesz, megsimogatod a buksiját, meghallgatgatod, de nem te vagy a felelős a fejlődéséért... Einfach klasse... :)

újra itthon

2010-11-29T02:04:00.000-08:00

tetőablak alatt íróasztalnál itthon lenni, megint, megérkezni végre a lakásba, ahol lassan két hete lakunk. kint esik a hó, és a tetőablakon megül. ettől a fény úgy érkezik, mintha tükörből jönne, nagyon fehéren, zsabósan, nemesen.

baleset az, ami túl gyorsan történik. a balesetet a lassan gondolók okozzák.

de itt, a tetőablak alatt most szabad, most gondolhatok lassan: megvéd ez a koraszülött tél, ez az orromig húzott puha pehelydunyha.

2010-11-26T05:05:00.000-08:00

még úgy is lehet más,

hogy a jó győz.

(a kezemből a vér minden reggelre kivándorol.

minden reggel remélem, hogy a halál nem ilyen.)

más talajon

ami kikel

hátha nem én vagyok.

még lehet

úgy másképp

még lehet

hogy sikerül

beleszeretni

abbaamivégre

énleszekhahagyod-

Magyar népmesék

2010-11-15T09:52:00.001-08:00

Ezeken egészen meghatódtam, ez olyan szép!

http://www.youtube.com/watch?v=lJ_hNFod5Q0&feature=more_related

http://www.youtube.com/watch?v=Uo3ZAN8jEyQ&feature=related

na írni azt azért nincs időm

2010-11-14T12:38:00.000-08:00

egy fél hatig tartó értekezlet után

2010-11-10T09:05:00.001-08:00

megbeszélés

félrebeszélés

elbeszélés

mellébeszélés

telebeszélés

összebeszélés

visszabeszélés

kibeszélés

idebeszélés

odaszólás

távbeszélés

tévbeszélés

fölszólalás

leszólás

bebeszélés

elszólás

rábeszélés

beszólás

szétbeszélés

fööööölmooooondáááááás

wieder zurück

2010-11-07T06:11:00.000-08:00

a felhők a hegyekre ereszkedtek, minden idom tökéletlen, lyukas felhők, csúcstalan hegyek, és az út mikor véget ér, csak a szoszmók keringenek a kócos, élettelen térben. úgy vagyok, mint akinek egy régen, sietősen letett könyvet kell újra felvennie a fotel karfájáról, és elkezdeni nagy kínnal olvasni, ez ki, az mit akar, ez hol játszódik, és ki is írta amúgy? vissza-visszalapozok, megy az idő.

holnap újra balról-jobbra olvasunk.

az én kis diliseim

2010-10-21T11:34:00.000-07:00

Dáridó

2010-10-20T01:23:00.000-07:00

Látogatók: a Szabó-család Heidelbergben

2010-10-18T02:43:00.000-07:00

"les acquis sociaux"

2010-10-13T07:38:00.000-07:00

Ez a bejegyzés kiegészítésképpen szolgál a korábbi Nyugat-Kelet bejegyzéseimhez. Éppen egy igen viharos tanári értekezletről jövök, ahol felmerült a kérdés, ki és főleg MENNYIért fog bejönni a téli szünetben a saját termét berendezni, miután a költöztető cég áthordta a kulcsra-készen átadott új iskolaépületbe a dobozokat és a bútorokat, melyekből ki mit akar, persze bizonyos kereteken belül, újra is cserélhet.

A vita elmérgesedése arra késztetett, hogy röviden elmeséljem édesanyám történetét, aki három hétig járt be szünetben nem csak pakolni, de takarítani is a mocskosan otthagyott könyvtárát, és még ki tudja, mit. Mindezt egy az enyémhez csak csínján mérhető fizetésért. Hozzátettem, csak mondom, hogy mindenki tisztában legyen azzal a kiváltságos helyzettel, amiben mi itt vagyunk. Mire a francia salope remek diplomáciai érzékkel és empátiával azt válaszolta, hogy jó, akkor nyilván magyarokat kell felvenni, akik majd kipakolják neki a termét, hozzátéve, hogy attól, hogy vannak "szerencsétlen emberek" (bocsánat, anya, ne vedd a szívedre), nekünk még nem kell az "acquis sociaux"*-król lemondanunk. Az kérdés, hogy vajon acquis-e (szerzemény-e, vívmány-e) az, ha a munka magáért való szeretete, az önkéntesség és a közös célért való közös munkálkodás jogviták tárgyává válik. Hangsúlyozom, nem tartom normálisnak a három hetes gyakorlatilag fizetésnélküli és embertelen munkát, amibe édesanyám belekényszerült otthon, ugyanakkor nem tartom azt sem normálisnak, hogy egy francia olyannyira ragaszkodik szerzett (de nem saját maga által kivívott) jogaihoz, hogy egy napot nem tud rászánni saját termének széppé varázslására, a gyerekek második otthonának szívvel-lélekkel megteremtésére, egy olyan pozícióban, melyben évi össze se merem számolni, hány hetes, lényegében fizetett "szabadsággal" rendelkezik.

Ennyit arról, hogy a jogok foggal-körömmel érvényesítése csak az "ügy" függvényében, és nem önmagában érték.

*Acquis sociaux-nak minősülnek a társadalom jóléti-demokratikus vívmányai... a kifejezés elsősorban szakszervezeti-munkajogi kontextusban használatos.

A gyerek

2010-10-11T08:07:00.000-07:00

A gyerek majom. Nem kell, hogy értse, csinálja. Ettől (is) szép tanárnak lenni, amikor szép. Elképesztőek.

http://www.youtube.com/watch?v=fT3o42X0Nas&feature=related

De azért félelmetes. Mert tisztán azt tükrözik vissza, amit láttatunk velük. Csak úgy, reflektálatlanul.

http://www.youtube.com/watch?v=fAyuuqBUtRI

csumáRA!

2010-10-11T01:32:00.000-07:00

gyerekek... sokadjára

2010-10-06T01:32:00.001-07:00

Tegnap apró szavakat vágtunk ki a munkafüzetből, aztán mondatot kellett velük alkotni, és felragasztani a hatodik oldalra. Apró papírfecniken szavak... Nikita (négy nyelven beszélő csirkefogó) egy rövid mondatot gyártott. Mondom neki, a többi fecnit kidobhatja, nem lesz rá szüksége. Meghökken. Kidobni? de nem! Hazavihetem? Si tu veux... És tömködi be a zsebébe a fél centiszer 1 centis szavakat...Én meg alig állom meg, hogy oda ne szorítsam a buksi fejét az enyémhez... Az ember elképzeli, amint anyu mossa a nadrágot, a szavak meg, az értékesek, amiket már el is tudunk olvasni, csak áznak, áznak.

Egyébként meg ez van... ezerrel... kísérletezés... alkotás... :

Késő nyárat meggondolat

2010-09-22T23:28:00.000-07:00

A fények a legleírhatatlanabbak. Alkonyatkor minden pillanatból úgy kell kiragadnom magam, erőszakkal. És ebben az esti parázsizzásban bármi figyelemreméltó. A parkban egy tohonya hatvanas soha nem látott átszellemültséggel thai-tchizik: üres markában láthatatlan energiákkal zsonglőrködik. Egy koromfekete, álomszép kisfiú büszkén számolja a gyűjtött diókat, és a nagypapák verseny-gesztenyéznek unokáikkal. Egy levélárny keresztülpislog a száradó ágyneműn. A folyóparthoz most már az olvasás illik: semmi grill, semmi hangoskodás. Terebélyesül a lélek.

Méltóságos ősz! Olyan, amiért minden nap megköszöni az ember, hogy itt lehet.

ah ça me manque ça me manque ça me manque !!!

2010-09-08T06:28:00.000-07:00

Jaj, tudom, hogy ezek a nemzeti klisékre épülő bejegyzések roppant együgyűek... de nem tehetek róla: jönnek...

Készülve a tanévre döbbenek rá, hogy EZ hiányzik!!!... a németek is bolondoznak, persze, de ilyen igazi gyermeki alázatot máshol (és különösen a franciáknál) többet láttam... (ó borzanat! a német férfiak oly komolyak!)... aki bolondozik, annak meg legalább egy kriglinyi ürügy kell...

dialogue

2010-09-05T15:49:00.000-07:00

why are we here

to give people as much as we can

which ones

any

but do they want of you

this is it... or rather, which part of me

the one that wants to show itself. the one that wants to be loved back.

no. they don't.

then what if you do it but hide

hide how

just like that... behind carved stones. or two pieces of cloth being stitched together with care

yeah well... they will always find you out

wait! but love! what about love then?

it's a kid's invention. you call it loving somebody but it's actually loving something... life. (joy.) moments. (metaphors.) playing.

play that you could as well have a family and subsist: that's love

sounds fair

it's just fair i guess