felfedezés

(Jaj de rondàk igy a fotok! talàn inkàbb fel se tenném...)
Most csak ùgy mesélek.

Tegnap szoszerint felfed(ez)tem a környéket (a keleti végeken). Biciklire ültem (nappal, bàr miutàn péntek este elhatàroztam, hogy màsnap utazom, négy orakor ugyanaz az izgalom ébresztett... erôt vettem magamon, és visszaaludtam). Tehàt biciklire ültem, és ùtra keltem a tegnap esti mustàrtorta maradékàval és a fényképezôgépemmel. Nem csak ùgy akàrhova mentem, hanem Lurs-be, egy Alpes de lumière Kalàkàra (Alpes de lumière : a munkahelyem). Egy ôsi "jégszekrény" (hatalmas föld alatti tàrolotorony, ahovà az Alpokbôl hordtàk le a jégtömböket, hogy aztàn értékesitsék) kidugitàsàn dolgoztunk. A köveket és a földet ebbôl a kùtszerû, csodàlatos épitménybôl csàkànnyal, lapàttal küldtük fel, egyre mélyebbrôl. Az alagùt màsik végén (ott, ahonnan hagyomànyosan nyaranta tisztitottàk a jégkutat) egy màsik csapat dolgozott. Aztàn egyszer csak összeértünk!!! Volt nagy ùjongàs!
Aztàn a földet tùrva talàltam egy pelét !!! Téli àlmàbol ébresztettük szegényt... no nem nagyon, rögtön vissza is temettük. De jaj, ùgy megijedtem! Elôször azt hittem, vakond, aztàn mondtàk, hogy loir. Most néztem meg : pele. Gyönyörû kis àllat, beleszerettem rögtön, ahogy apro làbai mozogni kezdtek a nedves földben, amikor az egyik követ elmozditottam...
A falu, ahovà megérkeztem, elmondhatatlan és elképzelhetetlen bàjjal fogadott. Màr egy kicsit naptol pirulva, meredek domboldalon küzdöttem fel magam a soha nem làtott szépségbe. Ahogy toltam a biciklit a macskaköveken, egyre csak az a mondat jàrt az eszemben, hogy az nem lehet, hogy ez létezik. Az nem lehet, hogy ez létezik. Es mégis. Es emberek élnek benne. Sôt én is itt élek benne, mellette...
Hazafelé aztàn egészen màs szemmel néztem a köveket. Eddig is szerettem ôket, csodàltam. Mostantol mindegyik a testvérem. Kezemben érzem a sùlyukat, az élüket az ujjaim végén.
Egy honapja szerkesztgetem szövegeimet az Alpes de lumière modszerrôl, de csak most értettem meg. Az ujjak végén kezdôdik, a földben, ami egyszer csak egy pelelàbtol életre kel, a mesében, mely a nem-létezô falvak nevét a lehetô legtermészetesebben szövi bele a történetbe...

Negyven kilométer hegyen-völgyön àt és egy kis épitkezés peleàlmokat szül àm, tiz orasakat !