irok azért, bar hunyaszkodo alkotokedvem most màs vizeken érzi magàt otthon : lélegzik, fel-lélek-zik, napfelkeltében fürödve teremti meg mindennapos hemzsegô kényelmét, kôpadra ül ki reggeli elôtt, és hatalmas köröket tesz vacsora utàn a megismételhetetlen széppel jàtszadozva téttelenül.
és dolgozom, màr pezsegve rendezôdik ùjdonsült munkaterem, és élvezem, és élvezem, és szeretik is, amit meg/àtrendezek.
igy vagyok, hogy nincs is igazàn késztetés irni, mert igy jo : elhullo mozdulatokban örökiteni meg a mindenki felé nyitott magàny szépségét, a hely teljességét.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
4 megjegyzés:
tellement agréable de te lire à nouveau... J'ai vraiment hâte de savoir ce que tu dis!
et moi j'ai hâte de te donner de nouveaux cours pour que tu me comprennes mieux :)
j'ai rêvé de toi, grenier, balcon, altitude...
igen!
Megjegyzés küldése