Motivàciós levél 2

"là où l'on va, on y est déjà..."
Az elmúlt három hónapban átlagosan napi 2,5 jövőképet vázoltam fel saját magam számára. Ha mindet meg akarnám valósítani, ehhez naponta 5400 órára lenne szükségem. 24 van. Ezért aztán úgy csinálok, mint kisiskolás a cukrászdában: a két tetszetős sütemény közt nem tudván dönteni egy harmadikat kérek inkább, ami egyáltalán nem tetszik. (Lehet, hogy végül finom.)
Persze a dologhoz az is hozzátartozik, hogy jövőképeim legtöbbjéhez mások (munkáltatók és egyéb szoros kapcsolatok) hozzájárulására, közreműködésére is szükségem lenne, melynek hiányában voltaképpen a harmadik sütemény, az, amelyikből van még, hogy úgy mondjam: adódik. És tulajdonképpen mindegy is, a fontos csak a döntés pillanata, az, amikor végre megtörténik... egyébként meg... amerre tartunk, ott már úgyis ott vagyunk... vagyis ott vagyunk ott... (à suivre...)