megcsonkultam egy tekintettel... a fényképezőgépemnek eszébe jutott, hogy ennyi év után egyszer csak nem kompatibilis többé a retinájával... nem is gondolná az ember, hogy mennyire függ attól a két tárgyától, amibe bele-éli magát... (legutóbb a laptopom elvesztése rendített így meg tárgyilag)
együtt pislogunk a körülöttünk lévő világra, sok fényt nem eresztek be én se, csak kattanok egyet, be kellene engedni pedig, de épp csak felcsapódik bennem a tükör, magamra csapódik, saját belső ürességemre... hát így vagyunk, 99es típushibával, ennyi év után most itt funkciótlanul.
elkép(telen)edve csuklom vakablakaim a világra...
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése