mi leszel, ha pók neszel?

mi leszel, ha lába kel
súlyos álmaidnak?
s avittnak sejlik a szép illúzió?
formára épp olyan, mint volt,
neszelése tűnik reszelős-keménynek
ahogy zsákmányára ugrik
mindenki keresztese...
nyolc lábán szőr perceg,
sápadtan hallgatod kanapédon a rugók
terpeszkednek lazán...

mi leszel, ha elterel
utadról a háló, mit szőni készülsz?
vajmi leszel
vaj mi puha egészen,
csáprágóid közül pislogsz
távol
bennem
tartva a lelket
de tartva a lelkektől
ha kérdeznek, tüsszentesz egyet:
virágporként száll szét könnyű válaszod
homlokodon ártérbe fúl
aprópollened