lehet, hogy az unokatestvéremet fogja legjobban szeretni, és a keresztanyám, ahogy a papó ölében ül azon a képen, hát szakasztott olyan, mint Andorunk, a mindenki Andora, és igaz az is, hogy ahányszor ránézek, mintha a bátyám nézne vissza rám, és hogy azért mégiscsak eléggé Böhm-baba, ha jobban szemügyre vesszük, na de azért ezt a két képet csak tessék összevetni.
balról én, jobbról az unokaöcsém... megejtő, nemde?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése