Killin

Ma szetneztem Killinben. Olyan 7 merfoldre (10 kilometer) van, nem volt csizmam hozza, csak egy biciklim, amin nehezen valt az elso fogaskerek, es nincs bovden a jobboldali fekben (ez utobbi nem okoz gondot, mivel az ut 50 meterenkent gravitacios okokbol lefekez... le, fel, le, fel, le, fel...). Killin olyanfajta falu, mint Lurs, vagyis muzeum kicsit, kicsit tul boltocskas, de mondhatom, hogy csodalatos. A Loch Tay nyugati csucskeben ontja bele a Dochart vizeses vizet ebbe a nagy nyugodt anyavizbe... itt minden viz... mire hazaertem, en is... viz viz viz viz... Es sosincs belole elegem. Mert valahogy minden tulajdonsaga elott azt latom, hogy elteto... A novenyzet soha nem latott burjanzasa... A madarak furdozese.
De hogy ezek a kisbaranyok hogy birjak? Ma reggelre az egyiknek bedagadt a laba. Szoltam Dereknek, hogy adjon neki pennycilint (azt Pascal fedezte fel, vagy valami magyar? ezen gondolkodtam). Szegenykem most is csak gubbaszt az esoben. Meg csak begetni se beget. En egesz nap el tudnam nezni a baranyaimat az ablakbol... Nehezek ezek a szabadnapok erzelmileg. Marmint baranyugyileg.
Holnaptol uj szobatarsam lesz, legalabbis az eddigi elmegy, es ma erkezett egy lengyel meg egy ujabb del-afrikai lany. A lengyel lanyka allitolag annyira pici, hogy nem talaltak ra egyenruhat. Mindenki aggodik, hogy nem fogja birni megemelni a piros zsakokat (amiben a torulkozot, lepedot, stb. visszuk).
Ilyen nagyon fontos hirek vannak. Meg a konyvem, amibol vegre olvastam is. Meg az eso, ami nem is annyira hir, inkabb csak egy allando ritmusa ennek az idoszaknak.