Harmadnapon szel tamada. Minden erintes mögött azok a mely ertelmek kezdtek lakozni, melyeket messziröl ott sejtettem. A ratalalas pillanatai öntöttek format minden tekintetben. Meglepö volt, es termeszetes. Földöntuli, es elkerülhetetlen.
Almomban az ejszakai vonatbol egy hazat lattunk. Az ablakai nyitva voltak, vagy nem is voltak ablakai, es fenyek, sarga otthonfenyek emeletmagas növenyeket vilagitottak meg. Betoltottek az egesz teret. Leszalltunk, es belopodztunk, majd az ablakbol a kornyezö sziklakra vetettük magunkat. Az eses hosszu volt, es megnyugtato: tudtam, hogy mire leerünk, meghalunk, de könnyü volt tudni. Leertunk, de nem fajt.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése