Meghajlanak formái a lassuló nyárnak,
olvadó viaszként áznak le az órák torkomon.
Érkezem, mint idő előtt befutó vonatok (fékgőzt prüszkölve ki a peronra),
érkezem, mint hétvégéző parkfoltok a gyepre,
érkezem, levetkezve
- mint fák a reggeli párát -
minden gondolatom.
És ott leszek, és meztelen leszek ott,
de a karomat azért keresztbe fonom.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése