kilépek a kapunkon, jobbra fordulok, aztán az első sarkon megint jobbra. bal oldalon egy kolostor. a kőfal mentén végig azt dúdolom, Herbst schöner Herbst... aztán ide érkezem. a fények most izzanak csak igazán: a táj nedves mohájában. elfelejtek egyedül lenni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése