az első a városé... azt mondja a bátyám, olyan ez a város, mint egy madár... mármint madártávlatból. meg is mutatta, hogyan:
Az már csak egy elhanyagolható részlet, hogy éppen ahol én lakom, a buborékban A betű, pont nem fért bele ebbe a szűkös szárnycsapásba, holott ugyebár Wieblingen - Heidelberg a cím...
Ez tehát az első szárnycsapás... ezzel adóztunk Heidelberg szépségének.
A második szárnycsapást én tettem (de számomra első volt)... ma első órámat tartottam meg jövendő osztályomban, és elhatároztam, hogy ha időm engedi, a blogon teret adok néhány önkritikának... mert abból mindig tanulunk.
Tehát: testnevelés volt 45 percben, melynek keretében dzsungeli kirándulást tettünk.
Probléma.... a szívszerelmem (most már akik ismernek, tudják, miért szeretem) első körben nem csinálta, amit mondtam... tehát elkezdtünk helyben futni, hogy a dzsungelbe elérjünk, és ő ülve maradt. Megkérdeztem, miért nincs kedve velünk jönni. Kértem a többieket, hallgassuk meg, miért nincs kedve velünk jönni. Nem válaszolt, csak ült. Félénk is. Makacs is. Caroline közbeszólt az idősebb jogán. Jól tette, mert én továbbmentem volna, számítva arra, hogy a csoportmintákat előbb-utóbb követni lesz kedve... mint Caroline aztán elmondta, képes lett volna 1 óráig ülni... Tehát: hiba.
Néhányuk próbálgatja a határokat... dzsungelbeli állatként ketrecbe zártam őket, hogy maradjanak ott, ahol. A szőnyegük mint ketrec... Egyébként burkoltan jógagyakorlatokat végeztünk (kobra, elefánt, gepárd, békapózok), miután odaértünk a dzsungelbe (vonaton, léggömbön, nevető-biciklin)... Egy idő után elkezdtek játékokat kitalálni... visszaterelni őket a mederbe, mert szabályok vannak... de közben szeretném is, ha játszana a testével... Középút...
Caroline szerint - jogos - nem használtuk ki eléggé a teret. Elefántormányt lóbáltak körös-körül, és futottunk is, de talán nem volt elég a helyváltoztatás... Azért jól elfáradtak. És némelyikük elmélyült: lehetett látni. Jó volt látni.
Tehát első szárnycsapásnak, vagy mondjuk úgy szárnypróbálgatásnak nem volt éppen sikertelen, a hibák ellenére... (beleértve 2 nyelvi hibát... az egyik stilisztikai, másik egyeztetési, melyeket Caroline kiemelt... ezek aggasztanak... a gyerekek miatt).
Tanulságok:
- faut utiliser TOUT l'espace, parce qu'ils en ont besoin, de l'espace... pour une fois qu'on en a...
- faut respecter et faire respecter les règles dans toute circonstance et malgré toute résistance
- faut bien parler (il faut vraiment bien parler...)
- faut prendre plus de distance, je crois... à voir...
A harmadik első szárnycsapás inkább suhogás... vagy suhanás... Tegnap megvettük életem leggyönyörűbb és legjobb biciklijét (jaj, csak Hermész meg ne tudja ott a sigonce-i pince mélyén!)... ezt kapjátok ki... csak úgy suhanunk! Még nincs neve, mondanám, de tulajdonképpen van... csak mert francia, azt gondoltam francia nevet adnék neki.... de valahogy az jutott az eszembe, ahogy ráültem, hogy Rozi... és nem ellenkezik... és mondjuk betűzhetjük Rosie-nak... :) Hát nem gyönyörűűűű????
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése