THANK YOU, just for the THANK of it

Tegnap megültem életem első hálaadását. Nem, nem: nem az USA-ban vagyunk, de mégis itt kötöttünk ki, Domenick-kal, Vanessával meg egy fagyott pulykával, vacsoraidőben. Az idő telt, a pulyka meg csak nem töltődött, nem engedte a lábát szétfeszíteni a prűd, a nyakát meg valami gép undorító módon visszagyűrmészte a gyomrába, hát volt mit operálni. Nem gondoltuk volna, de végül mégis volt miért hálásnak lennünk: 9 körülre csak megsült a madár. El is könyveltük sikeresnek ezt a hármónk első hálaadását: úgy kezdődött, hogy már feladtuk a reményt, de azért tovább küzdöttünk, és sokáig kellett várnunk, de ettől voltunk igazán hálásak a jól megérdemelt ünnepi vacsoráért.
Na meg az új kanapéágyunkért, mely szeretettel várja alvó és ülő vendégeit egyaránt. Teszteltük: igen kényelmes. :)