Der Brief der Lehrerin

Kedves Mikulás!

Tanítónőnek lenni - valahol az anyaság és az apaság között félúton - thiresiasi bölcsességet igénylő feladat.
Néz, és nem érti, mért parancsolsz, mikor olyan női formád van egészen. Van egy igazgató: az férfi, attól félni kell. Még a hangja is mély. De ez, aki akár anya is lehetne, mért emeli fel folyton a hangját?!... És mért nem rántja ki a lüffögő tejfogam, ha kérem?
És viszont: én, aki akár anya is lehetnék, mért mondom neki, hogy üljön egyenesen, mikor sokkal jobb nyújtózkodni a széken? jobb NEKI... én meg úgy teszek, mintha azt gondolnám, akkor jár jól, ha úgy ül, ahogy kell...
Én is változom. Ahogy rendet teremtek, terem a rend a fejemben. Biztos mozdulattal teszem a helyére a székem. Fénymásolataim sorban fehérlenek. Kiosztom. Lejegyzem. Felírom. Lefekszem időben kelek fel.
Ablakfelőli padsor hátsó pad bal oldala és az ajtófelőli padsor első pad bal oldala: két gócpont. Zajolnak két felől. Három felől. Aztán öt felől. Aztán mintha csak egy felől, de tizenháromszor hangosabban. Csak a zajért a zajt: nyikorognak. Zene. Kedvem lenne vezényelni: milyen szép kompozíció! Mikor hagyják abba? Jó: akkor kiáltsunk egy nagyon hangosat, de csak egyet, mindannyian. Aztán csönd. Lesz-e?
Mit jelent, mikor azt mondjuk, örvénylik a hó? Hát hogy úgy gyorsan megy. De hogy megy: egyenesen le a földre? Nem: körbe-körbe... Na de miért? Mi tud még örvényleni? A levelek.
Te azt nem is tudod, hogy én ma délután táncra megyek Madame Fervier-vel... már tavaly is ő volt... Én meg síelni megyek majd. Nem a nagy pályákra, hanem csak a kicsire. A gyerekeknek való pályára. De már tavaly is voltam. Tök könnyű! Figyelj?! Holnap délután Charlotte hozzám jön haza... (Minden szabályt felrúgva: igen, hozzám!) Pfff... (kuncog) pedig nem is ott lakik!...
Ilyenek. Meglepetés, izgalom, határok próbálgatása... meddig lehet...
Én meg vagyok a határ. A netovább. Azért ha azt kérdezem, ki szeretné feltenni a széket a hiányzók helyett, ugranak. Mert az csak úgy kedvességből van. Hogy mutassuk, milyen jók vagyunk. Én is. Én is jó vagyok. Meg kedves is.
Hozzál nekem sok mosolygós német barátot karácsonyra!
Puszil:
A tanítónő