egy ideje
egyedül
az évszakok kongó folyosóin mozgott
soká tartott, míg megindult benne
magában is
a folyosó
de tisztában volt
de világosban
és mellette élt azért
nem csak a lassú ciklusok hadarták saját (?) sorait elébe.
voltak egészen saját pillanatai is,
téltelen, tavasztalan idők:
saját gondolatait, mert voltak,
ezekben tartósította gonddal,
egy éhes napon majd felpattantani a kupakot
- gondolta -
és közben az ablakon át
a csőrüket tátogató rügyeket nézni
- erre gondolt -
és volt benne mélység:
évszakadéknak hívta,
de valahogy mégis
- kár volna tagadni -
még ezek az egészen saját
alkalmak is az ismert
folyosókon kísérték
- figyelemmel -
a hálisten szokatlan
holdjárókelőket.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése