szentiványéji

Na tegnap így másfél-két év után először elmentünk színházba, de olyan előadásra, hogy megnyaltam a tíz ujjam. 50 méterre a házunktól van egy kolostor egy internátussal, abban pedig egy angol színház. Még eddig nem hallottunk róluk: a helyi újságban szúrtam ki, hogy van egy szabadtéri előadás valahol, akkor még nem tudtam, hogy a házunk hátuljába'...

A színészi játék egyenetlen minősége ellenére néhány fantasztikus színészi teljesítmény és főleg a rendezői fogások mindent kárpótoltak. A díszlet egész egyszerűen a dráma olvasásakor felajzott képzeletet varázsolta a néző elé. Az első felvonás az iskolai tornateremben zajlott, ahonnan kiszippantották a nézőket az iskolaudvaron található fenyvesbe, majd az esküvői színhez az iskola kápolnája elé sétáltunk át egy tündérekkel övezett erdei ösvényen, mintegy "benne" a darabban.

Volt égbe emelhető hinta és függőágy, füst a borostyán alól, kápolnatorony magasából lenéző koboldok (ők naggggyon jók!!!), tüzijáték és ötlet, saját zenei szerzemények, mozgás és újraélt popzene... Körülbelül 30-35 színész és ugyanennyi jelmeztervező, technikus, informatikus, zenekar, kórus (élőben a színfalak mögül) állt a fantasztikus fináléban a (második) színpadon (mert hogy mindkét helyen teljes technikával, épített amfiteátrummal fogadtak): a közönség elragadtatott tapssal köszöntötte ezt a tömeget, ezt a teljesítményt... Mindez nevetségesen alacsony árért, és fantasztikus környezetben: a házunk háta mögött.

Nagyon örülök, hogy ott voltunk. A videó nem adja át, el kell jönni megnézni (még nem tudom, mikorra tettek még be előadásokat: szólok)...