Még a peronon vagyok, mikor megérzem, hogy univerzumot váltottam. Egy csapat felnőtt 40 és 50 között - kirándulni indulnak - egyöntetűen azon mulat, hogy az egyik tagjuk, aki a csapat elején gyalogol, hirtelen megtorpan, és - teljes beleéléssel - hátraszól, "vigyázat, villamos" (a földön két párhuzamos csík húzódik, mintha villamossíneken lépnének éppen át... eljátssza mindegyik). Nem telik bele 1 perc, és mellettem egy jól öltözött páros halad el, akik hangosan vitáznak, egy mondatfoszlány jut el hozzám, benne "az igazságosság fogalma felől közelítve ugyanakkor". Istenem! Franciaföld!
Kiléptem tehát az ipodjaikat nyomogató, vagy éppen autómodellekről eszmét cserélő németek társadalmából egy napra. És ha sok szempontból régimódiak is a franciák (un peu obsolète, c'est vrai), ugyanakkor azon kevés európai társadalmak közé tartoznak, akik még lelkiismeretesen kitermelik, és felnevelik a fiatalabb generációt, és akik nem csak öregek otthonát alapítanak szünet nélkül, hanem családokat is, sőt ami még fontosabb: maguk is kicsit gyerekek maradnak. Humor, de ez még nem minden, képzelet, idealizmus, báj és a "rendkívüli" kultusza. Otthon vagyok.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
2 megjegyzés:
„A magyar szakrális jövevényszavunkban is élő sacer melléknév alapjelentése az elhatárolás. Ez a határ azonban – szemben azzal, ahogy a mai közbeszédben a szent szót általában használjuk – nem erkölcsi kvalitások között húzódik, nem a jót választja el a rossztól, hanem a RENDKÍVÜLIt a szokásostól.”
„A magyar szakrális jövevényszavunkban is élő sacer melléknév alapjelentése az elhatárolás. Ez a határ azonban – szemben azzal, ahogy a mai közbeszédben a szent szót általában használjuk – nem erkölcsi kvalitások között húzódik, nem a jót választja el a rossztól, hanem a rendkívülit a szokásostól.”
Megjegyzés küldése