Mostanában az utcán jártamban-keltemben felemelem a kezem, megmérni az időt, szemmel. Sokan csinálják. Az én mértékegységem az "Ekkora". Ami önmagában - ebben a szakaszban még - annyira nevetséges, hogy a műveletet igyekszem akkor végezni, mikor senki sem lát. Minden alkalommal felbugyog a nevetés. Hogy lehet valaki "ekkora"?
Most ekkora, de egyre nagyobb lesz: mondja ilyenkor. Amikor már két kéz kell hozzá, hogy megmérjem, akkor kezdünk igazán készülni arra a másik időre, a mérhetetlenre. Egy új időre. Mert új idők vannak: csak valahol nagyon mélyen kell kezdeni kezdeni őket.
1 megjegyzés:
Szia. Tetszik a blogod, nyilván azért vagyok itt megint. Meg amúgy jelen pillanatban nem tudlak más fórumon elérni, úgyhogy itt leszek muszály randira hívni, már olyan régen találkoztunk. :) De csak ha van kedved, ha nincs akkor további szép életet. Larion vagyok. mukamalooga@gmail.com
szia :D
Megjegyzés küldése