Hidd, hogy átér,
s hogy fontos a háttér:
a két oldal holddal,
s nappal az ártér,
hidd el, magáér‘
kiáll a pillér,
s a bent a kinnér‘
hullám a hídér‘,
Míg távozva így kér:
„Meséljen, milyen egy
Statikus ár-őr,
Holdra néz, ráér,
vasbetonsúlyára
Csak csíkbogár s sár fér.
Ne nézzen,
Félek, majd engem is mindjár‘
Fogvatart. Tudja mit?
- amiér’ kinn vár -
engesztelesül
nöül ha megkér,
mit nekem test, tér!
Elsodrom tükrét a tengerig immár.“
Azóta sóvár
híd a híd: hús-vér.
Vízre néz, úgy kér.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése