A kapca, a zsák meg a foltjuk

"csak a beszálláskor
nézem, mert lehet
közben a többi utast
vagy éppen a felelős integetőket
akik szintén - bár nem tudják -

messzire utaznak maradásukkal"

Így indult: kihasadt anyagok foltozásával belül, magamban, helytelen-kedéssel, fel-felszakadozó, rojtosra írt, összefércelhetetlen könnypergetés laza vállamra vetésével indultamban.

És most a csend, mint sprint után a fülben az az eszeveszett dobogás: idő kell, míg rájövök, hogy a szívemet hallom... És még több idő, míg ezt le is írom.

Jól van ez így, keveset talál, aki mostanában idevetődik: leegyszerűsödött az érzékelés, foltommal-teljesen ücsörgök esténként a kanapén.

Csak azt bánom (miattatok is), hogy elmarad a fentiekben ígért csavargás.

Így aztán elhatároztam, hogy - ha elég visszajelzést kapok - a közeljövőben megutaztatlak titeket. Ezt kapjátok ki...

Folyt. köv...