ég a tűz, a fazék

oda születtem, hol
nem tévé az Adás
örömtől a könny és
szívből a fakadás
játszási a kapa
vasalt az ágynemű
oda, hol feltétlen az
átérzett, s egyszerű
zománcos a fazék
zsír-foltos a lábos
az énem a tieddel
ahol zöld-határos.

na
ebből leszek anya
így apa az apád.
kívül-belül meleg,
filcből vastag család
bólintgatós kilincs
rojt-bomlasztó szőnyeg
nem tévedek én, és
erős leszek, ő meg
felemel és nevet,
erősödik válla,
földtől szurtos körme,
szaladsz majd utána
egy kertben, ahol majdcsak,
hátha nő a lencse
a konyhában, ahol már
rotyog a szerencse
kékvirágos paplan
könyvespolcon Weöres
ettől vagy te merész
ettől vagyunk örök.

és amikor (most) én
- mint most Terád - : várok
arra gondolok, hogy
vajon hogy is állok
helyt, meg egyáltalán
majd miből is merek,
miből lesz majd itten
a családi meleg.

(indesit a tűzhely
onlájn a menetrend
nevelünk majd azért
tőlünk tehetetlen)



anya, ne haragudj, a telhetően nem rímel...