Vélemény

Én magam - ti, akik jól ismertek, tudjátok - kompromisszumkereső illetve konfliktuskerülő ember vagyok. Egy ideje annyira, hogy az már a megalkuvás, sőt az érdektelenség határát súrolja. És talán ezért rendel mellém az élet újra és újra szélsőséges, "harcos" személyiségeket. Olyanokat, akik akkor is formálnak véleményt, ha nem fűződik hozzá "érdekük", hogy egyik vagy másik oldalon álljanak.
Mert a vélemény nem más, mint egy elvont (vagyis tőlem távol eső, engem közvetlenül nem érintő) szituáció személyes így-vagy-úgy-tolmácsolása, melynek egyetlen célja, hogy én mint egyén ezáltal újra és újra körülhatároljam magam. Véleményem tökéletesen "hatástalan", vagyis nincsen közvetlen befolyása a szituációra. Vélemény alkotható egy oktatási miniszter doktorijának igaz vagy hamis(ított) voltáról illetve ennek közéletre vonatkoztatott következményeiről. Bevallom - milliárdok védekező mechanizmusa ez - a téma engem hidegen hagy. És akkor jön az a Másik, és Véleménye van. Amitől nekem, és az egészben ez a meghökkentő, rögtön lesz egy - vele ellenkező - véleményem.
Visszatérve az első mondatra akkor végül én most a kompromisszumot vagy az ellentmondást keresem-e. Csak azt tudom, hogy abban az adott pillanatban, mikor elhangzik a másik szilárd és határozott Véleménye, az egész túl egyoldalú, és nekem muszáj megszólalnom, hogy árnyaljam azt. És ebből az "árnyalásból", vagyis a másik oldalra való rávilágításból lesz - szinte észrevétlenül - nekem egy formált Véleményem, amit pedig nem is akartam.
Nem tetszik a mechanizmus, nem enyém, nem kontrollált, nem segít a magammá válásban. Csak annyiban, amennyiben rávilágít: hé, neked már saját véleményed sincs a "dolgokról"! Talán ha kialakítanád őket, mielőtt  kialakulnak maguktól, hogy elszabaduljanak a nagyvilágban.