Givin'

Vannak olyan pillanatok egy emberi életben, amikor az egyébként uralkodó túlélési illetve kényelemérzetre törekvő ösztönök háttérbe szorulnak, és megengedhető, sőt szükséges lesz a Test (és az Én) számára: a Fájdalom. Ezek azok a pillanatok, amelyek folytonosságot teremtenek élet és élet, halál és élet, Én és Te között. A folytonosság ezen pillanataiban ADUNK. És amit adunk, nem más mint a fájdalom, vagyis a kényelemérzetünk önkéntes feladása. A szűzesség elvesztése, egy gyerek világra hozatala, a tejtől duzzadó mell felajánlása, akárhogy is fáj. Én és a fájdalmam meghajlanak az igazi ajándék, az igazi és egyetlen igaz Givin' előtt. Alkalmak ezek, melyeket a Természettől kaptunk, hogy - túllépve az ösztönök önös erőin - megélhessük az első érzelmet, amelyből aztán megszületik az első gondolat.

Ez az én egy hét alatt újraírt Teremtés-történetem.