már megint túl sokat gondoltam rá
arra, mikor majd minden a jelenben kezdődik
mikor elpergett nyomaink a hirtelen hullámok simítása alatt vágytalan elmosódnak
mikor lábaid egyszercsak már nem a szegycsontom tapossák
már megint hiába próbáltam a mostból megmarkolni
az új időt, ahol - mint táncra a lelkem - megperdül a rokka a párkák karcsú ujja között
és elkezdődsz, Csillagpor, elkezdődsz ebben a régi galaxisban, ÚJként
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése