egy terembe lépek,
a deszkákon te állsz.
tartok tőle: ismersz.
a szemedbe nézek
mégis
te vagy
bennem a rég.

holnapra elmúlhat,
vagy akár már ma is.
beszélj a jövőről!
a perceket kitúrtam
a szélére, ott rúg mégis,
-kapál bennem
a vég.

mert tányér bizony,
és ki nem vigyáz,
lees'.
almára várva
állok,
s öklendezek.

te a deszkákon topogsz.
függönyöd a gyász.
lábadat emeled,
egy lépés lesz: vigyázz.

tudod: erre vágyom.

a kérdésre,
hogy mire.

csípj belém.
ugrom-e,
vagy állok a végibe?