2016. március 12., szombat

Karó

Göcsörtös ágait előbb lenyeste
Fakadó rügyei maguktól száradtak
El
Társai törzsükből hajolva figyelték
Kidülledt rajtuk a könny-gyantás
Jel
Gyűrűi fogytak a gyalu alatt
Harcával igencsak magára maradt a
Törzs
Furcsálta kérgétől megfosztott alakját,
Forgácstól nehezült alatta el a
Föld
Gyökere megcsonkult relikvia
Nem fedi többé puha moha
Hasát
Égbe szökik a szikár alak
S körötte föld-mélyről  kiáltanak
A fák

Meséld el, szárkaró, milyen volt véntölgynek,
Vésett maradékod szenvtelen úrhölgynek
Tünik
Hajdani hajlatok, kételyek fájdalma
Egyetlen vonalban húzódó énben sem
Szünik



Nincsenek megjegyzések: