Rózsabogár nyitott szárnya
Én vagyok rajta a pára
Testem kupak anyám mélyén
Méh sötétjén apró fénylény.
Kicsiny ablak anyám lelkén:
Gubbasztok a párkány szélén.
Elrugaszkodni de nehéz!
Hogy lesz belőlem így egész?
Most még csak egy rész vagyok,
Beszédében hallgatok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése