Mozogni, mint a bálnák, tudok.
Levegőhöz csak nagy ritkán jutok.
Hosszú munkanapok, deadline, miegyéb,
közben a tetőnk alá beköltözött a veréb.
A táj zöldül, egyre szebb, időnként rácsodálkozok,
s aggódom én is, pedig nincsen rá semmi ok.
Gyerekünk nevenincs, egy kiló húsz deka,
van neki csípeje, gerince, dereka.
És ha még háromszor ekkorára nő,
eltűnik belőlem végleg a nő,
bálnává leszek egészen:
napjaim fújtatom, planktonom becézem.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése