Ha hiszed ha

nem kértél rá
de akkor is neveden
szólított álmomban
a lány, aki én lettem
volna, ha megérzem
- időben -
mit vesztek.

nem kértelek,
és holtan estem össze.
te bámultad karcosra
repedt utolsó
páránk
az üvegen.

megöleltelek akkor,
- ez meglepett - örökre,
ahogy csak
anyák tudnak (igazán).
szeretni késő volt
mondtad is, mész most már
tízre otthon kell
s eltűntél:
sóhaj
üvegről.

azóta ismétel
bennem meg naponta

minden
elgondolt
szó.