Anyácskám

Hogy, hogy nem:

idekeveredtem - 

mondom, bele a szemébe,

s ő néz rám, az Övére, 

mert az vagyok: neki lettem, 

mikor így egyszercsak 

(talán csak véletlen) 

idekeveredtem.

A szeme szép, 

még mindig az, 

s a ránc is alatta: igaz.

Meg felette a kételyek,

homlokára tapadó, 

évtizedes mételyek - 

én is hozzátettem.

 

Minden sejtje

anyuka. 

Nevetése gurgula,

nem téveszthető. 

Erre fordul, arra lép, 

szószt kever és bodzalét, 

meg sem pihen ő.

 

Ha példát 

veszek, 

levegőt

alig kapok: 

bizony őt

erősebbre szabta

az, aki az én utamat

éppen hozzá

anyácskámhoz

- de jó felé!

hála érte -

odakanyargatta. 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Híd, nagylátószög

Hidd, hogy átér,

s hogy fontos a háttér:

a két oldal holddal,

s nappal az ártér,

hidd el, magáér‘

kiáll a pillér,

s a bent a kinnér‘

hullám a hídér‘,

Míg távozva így kér:

„Meséljen, milyen egy

Statikus ár-őr,

Holdra néz, ráér,

vasbetonsúlyára

Csak csíkbogár s sár fér. 

Ne nézzen,

Félek, majd engem is mindjár‘

Fogvatart. Tudja mit?

- amiér’ kinn vár - 

engesztelesül

nöül ha megkér,

mit nekem test, tér!

Elsodrom tükrét a tengerig immár.“

Azóta sóvár

híd a híd: hús-vér.

Vízre néz, úgy kér.

Hústalan-Nesztelen

Kúszik a húsom a férgem

Elterül épp a középen

Vagy ki-be ténfereg ott:

hústalan észbe-kapott.

Merre menek nem is arra

Felken az elme a falra

Nyomna a meztelen égig

Felfele hajtana végig,

De ott van a hús az a kerge

Arra topog na meg erre

Égre se ráhederít

Bújja saját fenekit.

 

Mellre ha szívja a hús ezt,

Poétika, lásd, ez a húsnesz.

 

 

 

 

Szilveszter

Mint sűrű bableves

Véget nem érve rotyog kint

A tüzijáték színtelen

Én behúzott függöny mögött

Azt hiszem, jó egyedül

Csak ez a valódi

Kint együtt látszanak robbanni mind

Bent a magány

Visszavonhatatlan, 

Halvány fényét szórja

Vánkosomra

Aludnék nagyon.

Zum 10. Hochzeitstag

Durch klare

Und trübe Zeiten 

Durch Wüsten

Durstend verweilen

Durch Täler,

die Liebe beweisen

Auf solch’Wellen

Wollten wir reiten

Durch gutes und schlechtes Schweigen

Klingen

Die einst Rohlinge waren

Wissen wohl besser 

Doch schneiden

Manch’solche Schnitte sollen heilen.

Münde

Die sich sanfte suchen

Und nur aufeinander ruhen

Wissen wohl besser

Doch fluchen

Aber dann erklingt doch ein leises Knurren

Heut sind wir eben

Heut sind wir

am Leben:

einen Drittel schon teil’ich mit Dir denn 

Irgendwie bist Du ein részem.

Tompított dörej

tekinteted hajszálrepedés 

egy száradó agyagra emlékezteztető 

kereknek már jóindulattal sem mondható 

felületen mely egyszer csak 

váratlanul 

mégiscsak megmozdul 

leheleted

épp hogy utat vág a külvilág felé

hangszálad mint szélfútta drótkötél

ez maradt 

három szó 

beszélj csak tovább 

de valahogy semmi 

nem jut 

aztán már

eszembe 

felvillan - sötétkamrában a fakó pozitív -

ahogy a dűnék közt bolyongunk

és vadlovak felé nyújtod kezed

karod feszes és mégis puha

és ott a lovaknál

miközben sárgán és dúsan húgyozott szemünkbe a déli nap

próbáltuk elképzelni

hogy megöregszünk egyszer

mint odébb az az andalgó pár

hajladozunk mi is a füvekkel

nevettél

de másképp lett

és most azt kéred, beszéljek

hát mi ez

a kurva életbe

hangtompító

hűvös

tarkónkra

Veil of smoke

now that the veil has fallen
I think of all those stolen years:
how much I could have loved you
had you allowed me to be there...

and now I'm here and see you naked
I dare to see how frail you are,
never spoken words roll down your cheeks,
I shouldn't wipe them off, should I?

I feel like spending every minute
making up for hawling nights
burrying my bygone loneliness
watching old hay catch alight

shall we hold on to this:
this newly won softness?
can we hold on to this?
won't you soon want less?

only slowly do the two beats join
and soon come syncopated tones.
did I give too much for you to take?
did you give too much you didn´t own?

it takes a lot to believe
in things never seen or felt,
and takes even more to leave behind
a belief so firmly held.

I suspect the truth will shimmer
with all its colours bright and dark,
but your coldness makes me shiver
thick resin´s flowing down the bark.

could we hold on to this:
this newly won softness?
shall we hold on to this?
d'you already want less?