Napfény, ablakból

Na bent maradok.

Plexilapon át - mint saláták -
sejtem az örömöt.
Hol is találnék ekkora plexilapot?

Törik a fény,
szilánkjai mind enyémek,
minden szilánkja részleges.
Testem él, testem a hunyorgó
gödörből lefetyel.
Kint a napfény biztos meg is szólal.
Elképzelem, amint elmeséli
munkanapjait.

Ma megint eggyel korábban kezdtem - mondja -
puha pamutból kötött
munkaidő az enyém.
Nem fázom soha, s ha mégis,
betemet a tél felhőivel.

Az ablakon át - hiába - nem jut át a szóból
bentre semmi. Testem merev,
pszichémből táplálja
mitochondriáit.
Csak gyűl, csak gyűl
a glukóz.
Hajlataimra, dísz-párnáimra
még egy takarót
szelíden odahóz.

Ich denke mir...

wie wenig man braucht, um zufrieden zu sein... und das ist jetzt nicht positiv gemeint... nicht ganz.

Es liegt nur daran, wie tief man die Zufriedenheit erleben kann (von Natur aus halt), oder will (von der Einstellung aus). Mir fehlt momentan die Einstellung... Heißt es Winter?

Hosszú tél

A hosszú telek végén

már kimondott szavak

pihegnek, s maguk is

megfáradt havak

olvadoznak szánkban:

elég a korán,

hosszú a messzi,

gyors a szaporán,

beszélni csevegés,

még mondani is kevés,

mert fázni olyan fagyos,

s így rajtolni csak menés.

Akkor hallgassunk el- messze még a távol.

A függöny mögött már a kikelet kharácsol.

Újév-köszöntő

fehér szalon

bükkfa-fúga
vikszolt ezüst
damasztazúrra
Nem is fehér a téli fény.
Csodálkozol?
Tünemény.

bükkfa szúr a
szikratélbe
arcod izzik
ajak-kérge
repedez
a nyálnak
Mire gondolsz?
Eltátottad.
Csókot dobtam a nyárnak.

téli teríték
damasztavar
arcodra hajló holdkaraj
kredenchangon síránkozó
bükkfatörzs a szélben
Beszélsz még?
Úgy elhallgattál.
Mindent elmeséltem.

last xmas

(Az összes bolti eladónak, gyári munkásnak, fodrásznak és építőmunkásnak, aki akarata ellenére, és a legalapvetőbb emberi jogokat sértően kénytelen naponta több mint 30-szor meghallgatni George Michaelt! Nagyon csendes karácsonyt mindannyiuknak!)

szállingó hóhintó

pilickál a jégkristály
peregnek a kerek derek
szálling a falfirka tövébe,
hóhodály ölébe vágyó
óbe nagyon hákettő, hó!

hóhintóba' hóherceg feszít
keréktörő jegeken nyerít
hóparipája a télnek

mesélnek
zúzmarás okulár mögül
tvídkockás nagymamák
nyújtózó láng körül

olyan tél van, vaskos markú,
elkárog délnek a varjú...

25 years old soon

ha kilátnék, mire késztetnének
az új, zúzmarás búbánat éles vonásai,
ha kitenném a lábam, mire az éles levegő
ha kihallgatnám a telet
fehér ruhájából ha kilehelném
a meleget a lüktető tüdőből
ha kifutnék, most kijutnék a szűkülő időből
de behúzom a rekedtre hűlt, magukkal
eltelt éveket ablakom előtt és
így pihegem a rágcsáló vasfogak
félszeg motozását
mellkasom helyén,
előled,
aki nézd
csak idefagytál

Félelem

hogy a kintről behozott ásványvizes palack, jaj, majd lehűti a szobát egészen...

ma reggel

Téliesedés

Őszi nap volt, az első téli nap, mondom, s a varjak, mint megannyi szélszaggatta szemeteszsák lengtek a fák tetején... A busz felhorkant, műbőrülésein elterpeszkedtek aggodalmaink mint egy-egy viharos széllökés. Sóhajtottam.
- Más lottózik, én erkölcsi bizonyítvány igénylőt veszek kétezer-háromért, és várom, hogy mi lesz... A szerencse csapása üldöz, a Parti-Nagy-féle. Mert képzelje csak el, hogy kiderül: erkölcsös vagyok! Hová dugjam hófehér kezeim? És ha ne adj isten még fel is vesznek, oda a makulátlanok közé, hová dugjam akkor szárnyaim? Szárnyaim alá a fejem... Fejem a homokba...
Bámatag struccok ültek aznap a törékeny fák tetején, és hajladoztak az vacos-új téli szélben.

s'il ne soufflait pas si fort, je n'aurais pas si froid

hírek

Ma van a beaujolais piacrabocsátásának napja (a világon mindenütt ma, és ezen az a tény sem változtat, hogy a japánok az euró erősödése miatt idén sokkal kevesebbet importáltak, mint tavaly), és gondoltam, ismeretterjesztek egyet, ha már ahhoz nincs most türelmem, hogy a beaujolais-i újbort szopogassam egy hangos franciaajkú társaságban. Talán a hétvégén elmegyek már megnézni, hol is terem az a híres, már ha itt vagyok egy köpésre, és ha már egyszer kishíján részt vettem a szüretben is...
Ezenkívül hír még, hogy ma az egyetemről csak az egyik kijáraton tudtunk kievickélni a barikádként szolgáló székek és hirdetőtáblák között "fércelődve" (se faufiler). Anarchia van, de remélem, az órák azért nem maradnak el (persze elmaradnak barikád nélkül is, mert mondjuk a tanár nem ér be órára a vasutas sztrájk miatt). Testi épségemért aggódni nem kell, mert csak hangos volt a balos egyetemisták eme elszánt csoportja, de tömeges nem.
Továbbá hír, hogy ha az ember bekapcsolja a rádiót, hamar rájön, hogy nincs más hír, mint a vasutas sztrájk. És hír, hogy ide is megérkezett a tél.
Még jó, hogy - hála bizonyos magyar csigaházak könnyfakasztó mélyre csavarodásának - nem felejtek el rétegesen öltözködni.