Őszi nap volt, az első téli nap, mondom, s a varjak, mint megannyi szélszaggatta szemeteszsák lengtek a fák tetején... A busz felhorkant, műbőrülésein elterpeszkedtek aggodalmaink mint egy-egy viharos széllökés. Sóhajtottam.
- Más lottózik, én erkölcsi bizonyítvány igénylőt veszek kétezer-háromért, és várom, hogy mi lesz... A szerencse csapása üldöz, a Parti-Nagy-féle. Mert képzelje csak el, hogy kiderül: erkölcsös vagyok! Hová dugjam hófehér kezeim? És ha ne adj isten még fel is vesznek, oda a makulátlanok közé, hová dugjam akkor szárnyaim? Szárnyaim alá a fejem... Fejem a homokba...
Bámatag struccok ültek aznap a törékeny fák tetején, és hajladoztak az vacos-új téli szélben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése