Ich heiße Merkel...

"Ich heiße Merkel": érdekesmódon ez a mondat ébresztett rá, hogy kezdek itthon lenni. Nem, semmi köze a dolognak a kancellárasszonyhoz: nem kezdek vén fejjel politizálásba, főleg nem egy olyan országban, amelynek még állampolgára sem vagyok. Ehelyett a helyi virágboltban múlattam az időt ma délután, amikor is "itthonomra" találtam.

Mióta Noam a világon van, rójuk Wieblingen utcáit, a virágboltban eddig még soha nem voltam. Nem csak Noammal, de nélküle sem. Nagy tábla hirdeti Wieblingen határában, na meg itt az utcasarkon: "Merkel Virág". Egy virágbolt, gondoltam, a sok közül.

Még be sem léptem, már nyitotta a hölgy az ajtót a babakocsi előtt, és megcsapott az az illat: az "itthon" illata.
- Még sosem voltam itt, pedig itt lakom az Exner asszony házában -  mondtam.
- De olyan régen még nem lakik itt, ugye?
- Három és fél éve.
- Na kifelé!

Így kezdődött a beszélgetésünk, amellyel Wieblingen, de legalábbis egy kis szelete három év itt-élés és három hónap sétáltatás után: befogadott magába. Újdonsült virágkötész-ismerősöm, egy hosszú ősz hajú, nevető szemű nőszemély, olyan szeretettel beszélt hozzám, mintha látott volna pelenkában szaladgálni a Mannheimer utcán. Nem látott: a fiamat fogja. És amikor a beszélgetés végén megkérdeztem, hogy hívják, azt mondta: Merkel. Micsoda hülye kérdés! Hiszen a Merkel virágboltban vagyok. Csak éppen volt szocialista, és perverz sebességgel kapitalista országgá alakult kishazámban ez egyáltalán nem olyan egyértelmű. Itt? A kedvenc papírboltom a Knoblauch (fokhagyma)... gondolkodtam, hogy és miért nevez az ember egy boltot fokhagymának: hát az büdös! Mint megtudtam, több mint 150 éve a Knoblauch-család vezeti. És igen: a hölgy, aki a Merkel Virágboltban ajtót nyit, ki is lehetne más, mint Merkel asszony?!... Egy olyan világot fedeztem fel, ami után a 19. századi és századfordulós magyar regényeket olvasván áhítozott az ember. Számomra furcsa nosztalgiával vegyül ez a valahova tartozás, holott itt Jelen.

Szép, hogy a kisfiam útlevelében az áll: lakóhelye Stadtteil Wieblingen. Bár megmaradna a világ ilyen stabilnak, amilyennek ebben a városrészben mutatkozik!

Hasallatok

Úgy nyitja most is a száját,

mintha az egész egy

lélegzetvétellel

indult volna.

Úgy fordul, mintha

a másik oldalán nem

ugyanúgy a

gömb falának nézne.

Úgy rúg, mint a lovak.

Milyen furcsa, újabban

visszarúg a fáj!

Úgy jön, mint akit nyomnak.

Mellesleg övé a teste.

Így van.

Amióta anyja kireszkette.

mindenhol jó

Szabados György

Meghalt Szabados György,

(Már indul is?! dehát még nem is evett semmit!

Magát nem Juditnak hívják véletlenül?

Tessék?

Csak mert a Juditok ilyen gondoskodóak...)

de közben született éppen ebben a hónapban egy tehetséges magyar komponista (a nevét sajnos nem kívánta idő előtt a közönség elé tárni).

Nem tudni, ő is orvos lesz-e... de született egy orvos is! és egy ígéretes filozófus mellé... meg egy kivételes dzsessz-zongorista... és több látnok... Kerek a világ.

A kolléganőim

Ott van ez a hatalmas hasát büszkén viselő nádszálleány (asszony) bolond... kicsit úgy, mint Norcsa, hogy minden jó, és gyerek a világ, és benne mi, de ő még nevet is rajta harsányan (Norcsa is nevet rajta, csak nem olyan harsányan). Bölcs, és ugyanakkor bohókás, 36 évesen, nagy pocakkal ugrál, karjait himbálva, vagy éppen fújtat, és mondja, hogy minden rendben, és tanít, tanít, tanít, de nem úgy, mint aki mindent tud, hanem úgy, mint aki valamit meg akar osztani, amire - nézd már - rájött.

Aztán ott van ez a csípkelődő, nagyhajú ukrán lány, pisze orral, és nagy szívvel. Reggelente odajön, és elmondja, hogy mi a csinos rajtad, vagy éppen hoz tulipánt, könyvet, croissant-t. Gondoskodó, és olyan egészen közel áll hozzám, mint ahogy csak néhányan, akiket régóta ismerek, pedig egy olyan nyelven kommunikálunk, ami se nem enyém, se nem övé (jaj, de szép, mikor oroszul beszél!), igaz, ő beszéli a németet is... Együtt járunk jövő héttől úszni. :) Az első igazi egykorú barátnőm Németföldön.

Aztán ott a pici spanyol lányka (asszony... mindenki idősebb nálam egyébként...), erős spanyol akcentusa németül elég tündéri, mint ahogy a lány is. Mosolygós, csendes, abban az értelemben, hogy sokat beszél, de halkan, és az akcentus miatt csak a felét érted.

A mellettem ülő német hölgy is egy csupaszív ember, hát német, mit csináljunk, panaszkodik erről-arról (mindegy is, miről), de megosztja almáját, teáját, és gondolatait (csak el ne kezdjen beszélni, mert akkor kiesünk egy órára a munka menetéből). Egyébként jógázik is, meg biciklivel jár dolgozni, de ezek persze itt klisének számítanak.

A főnök. (Az enyém.) Olyan harminc éves, egy hetven fős csapatot irányít másodmagával, orkán és tsunami (jaj), sokan nem szeretik, sokan igyekeznek éreztetni is vele. Én becsülöm. Alig idősebb nálam, és annyira tudja, hogy kell létezni a mások megbecsülése nélkül is. Mindent tud. És mindenre határozott válasza van (kell lennie). Kritikus, és nem tudom, hogy igazán bízik-e bennem, mert nem érti, hogy okos vagyok (németül még nem vagyok okos), de majd bebizonyítom neki. :)

Nem tudom, hogy az én bolond magyar nagyhasúm miatt szeretem-e azt, amit csinálok. Két hét múlva, mikor ő már nem lesz, meglátjuk. Most nagyon jó felkelni, és elindulni. Főleg miattuk.

i'll sip it all up at 5 pm

A kislány, aki voltam, eljött, hogy rajzoljam le magamat. Kisétáltam a fürdőszobába, ahol a tükrön volt egy felirat (der Spiegel). Néztem a sárga papírt, majd sarkon fordultam, és itt találtam magam: a nappali partján ücsörgök, a kezemben ceruza. Felkavart vizet rajzolok, amelyben lassan ülepszik egy nagy-csomó kristályszemcse, iszapot képez, megvéd néhány apró, alaktalan kis állatkát a hidegtől, lassan sűrű sárként álomszép titkokat vesz körül, melyek egymás között azt suttogják, hogy senki meg ne hallja: össze kellene jönni egy teára még az őszön.

Tegnap találkoztam egy kedves litván lánnyal, aki megkért, hogy rajzoljam le magamat. Rövid, szőke haja volt, és kicsit koboldszerű orra, a kalapja alól kikandikáló szőke tincsek a járókelőknek integettek, köztük nekem, hogy össze kéne egy teára csődíteni ezt a sok fázós kis titkot még karácsony előtt. Nem volt nálam papír, egy kettétépett prospektus két felére írtuk fel a nevünket, meg hogy november 6., du. 5 óra, a tea mián.

Ma délután a kislány, aki voltam, eljött hozzám teára, és amikor rajzolás közben a kanna alján ülő apró levelekről kezdtem beszélni, elbiggyesztette a száját, mondván, hogy ez nem is hasonlít, és sarkon fordult. Azért kettéhajtotta a ceruzarajzot, melyet félve nyújtottam felé, a hátára firkantotta a nevét, és még az előszobában kabátzsebébe gyűrte. Beadja biztos az isiben, talán még le is osztályozzák.

tegnap, munka kozben

monumentalis, egesz horizontot befedo, ugy nyolchaz-magas, vizszintes szivarvanyt lattam, amirol akkor meg nem jutott eszembe, ami ma reggel: hogy hianyzik az iras. Szeretnem, ha lenne mit megosztanom, ha lenne ideje leulepednie annak, ami itt mozog bennem (mert azert ez-az megfordul az ember fejeben, amig felmos, vasal, ezustot fenyez, ahogy a kuka fenyezett tetejeben meglatja onnon arcat, ritkan, felismeresszeruen, sorscsapasszeruen)...
Az is igaz persze, hogy edesanyamon meg Ajtonyon kivul ti sem irtok, es hat itt a birkakon kivul nem nagyon van input... na "inner" sincsen sok minden, mert arra meg nincsen kapacitas, hogy bennem szulessenek dolgok... tehat eljutottam palyam utolso szakaszahoz (valami lezarulni keszul): amit Ajtonynak a minap (mi-ejjel) ugy fogalmaztam meg (a fogalmaztam persze enyhe tulzas, mert az tortent, hogy egy este, munka utan leultem meg a gephez, es valami szuros tarloszeru gondolatserceges soran eljutottam a kifejezeshez), hogy "erzelmi es intellektualis bulimia"... vagyis ha ugy tetszik azert (ugy) vagyok itt (tobbek kozott), hogy lecsupaszitom, kiuritem magam azoktol a dolgoktol, melyeket eddig kesznek es termeszetesnek vettem (tulajdonkeppen ilyen alapon mehettem volna Indiaba is... talan igy meg hatekonyabb is vagyok a nagy spiritualis utkeresesben... csak a szottes mellenyke helyett Ardeonaig egyenruha lobog a szelben utanam)... es persze nem veletlen, hogy - bar szinte mindenhol van olyan ember, aki "kot" - megis erre a foldre jottem, ures es jeloletlen terbe, valami monoton, lelketlen szerzeteseletet elni, ahol az ismetlodesek nem, vagy csak ritkan jutnak el odaig (melysegben), hogy ritusokka legyenek, tehat maradnak ismetlodesek, amiken elfelejtunk meglepodni (marmint az ismetlodes-jellegukon), talan felismerni is elfelejtjuk oket (nem ujra tortennek, csak tortennek: gondolatlanul, beleolvadva a nappal es az ejjel mellekes (mert iranyithatatlan) valtakozasaba), igy aztan a "daily routine" ebben a vilagrendben se nem ritus, se nem ismetlodes, se nem kerete valaminek, hanem maga a kep, vagy tukor inkabb, amiben nem magadat, hanem a targyat latod (a szobat, a butort, a torulkozot), mint megannyi tukrot, melyek vakon terulnek eled.
Hogy honnan tudom, hogy ez a vege valaminek? Mostanra nott vissza a kormom, ami augusztusban leesett, amikor raejtettem az uveg tuzallo edeny fedelet. 9 honap. Mas egy gyereket kihord ennyi ido alatt. Nekem eppen eleg volt magamat hurcolni szerte a vilagban, korbe mint a veres kardot, elvezni, hogy megorultok nekem (ti, akik olvastok, es ti, akik nem ertenetek, ha olvasnatok), akarhanyszor "megerkezem".
Persze nem ugy lesz, hogy holnaptol atvaltoztatom a blogom nevet "couch potato"-ra (hevero-krumpli), es szines noi magazinokbol vagok ki kepeket bele, meg kockas pledbol masolom a sormintat, de mostantol nem indulok, hanem erkezem (ez egyebkent csupan elhatarozas kerdese, mint ahogy a ketkedes avagy nem ketkedes is az... bar igaz, hogy vannak ketkedo fazonok, akik szamara maga az elhatarozas is ketsegbe vonhato... na ezekbol lesznek a legmegrogzottebb ontagado jobb-, bal-, domboldaliak, keresztes lovagok, stb)...
Erdekes a helyvalasztas (Ardeonaig Hotel and Restaurant) posztkolonialis szempontbol is... Mert azt azert ne felejtsem el megemliteni, hogy skotot nem nagyon latok, maximum az ablakbol... Del-afrikai a dekor, del-afrikaiak a kollegak, a menedzsment, del-afrikai meg a bor is, amit sajnos meg csak egyszer kostoltam (amikor James a tokaji borokhoz hasonlokent emlegetett egy del-afrikai desszertbort, es tesztelt)... tehat az egesz milio, es a vele jaro uralkodo mentalitas is posztkolonialis jegyektol hemzseg.
Alapvetoen, ha eltekintunk tole, hogy fenntarthato fejlodesbol szereztem a diplomat (mikor is? meg annak idejen 2008-ban), nekem alapvetoen nincs kifogasom ellene, hogy struccbor talcakra tegyem ki a zebraszoros poharalateteket... A strucctojasokat is leportalanitom, a protea (nemzeti virag) pedig egyenesen halas, mert sokkal kevesbe hullatja a pollenet, mint a liliom... de az egeszet athatja az a bizonyos, kerdezel, kerdezel, aztan mar nem kerdezel tobbet, mert ugyis annak lesz igaza, aki jelzesszeruen kek inget visel (nem feheret meg zoldet, mint az egyszeri alkalmazott). Ennyi: szinek, rangjelzesek. Es ontozhetik a mindig saros gyumolcsoskertet, kiadhatjak, hogy fujd fel a gumimatracot hajszaritoval (!) fel oraval a vendeg erkezese elott, elvaghatjak a 100 fontos fekete melltartod szarat, csak mert fel merted venni a feher ing ala, ha meresz vagy, akkor nevetsz rajta, ha meg csak az sem, akkor csak rabolintasz... Nem szokasom hatalmi relaciokban gondolkodni. Most sem fogok raszokni, mert - bar tudom (es ha eddig nem is tudtam volna, itt biztosan rajovok), hogy leteznek - az en vilagomat nem ok mozgatjak... Mindenesetre ha pszichologus lennek, ide jonnek megirni a doktorimat. Ki miert van itt? Ki miert marad? Ki hogyan reagal? (Kasztracio, oidipusz, testek es fuggosegek: minden itt van, tisztan: szinte mar essze lenne az a doktori, annyira atlathato... duhitoen az...)
Azert azt meg kell hagyni, hogy a legkozelebb az egyetlen fekete kollegam, a brit kiralyi sarj, Charles all hozzam, na nem is azert mert o az autentikus "Other" ("Masik"), hanem mert emberileg tole kaptam a legtobbet. Egyszeru, felho mogul pillanatra elobujo napfeny mondatai vannak, meg tamogato olelese, ha faradt vagy, meg lassusaga, ami olyan megnyugtato tud lenni ebben a hajszaban (mar itthon is amig-pirul-a-kenyer-addig-meg-gyorsan-kiveszem-a-vajat-meg-a-mezet-es-felteszem-a-teavizet-a-tanyert-kikeszitem), o meg ha surgetem, ramnez a bociszemeivel, es azt mondja afro kiejtessel: de ugysem lehetsz gyorsabb, mint a tested, is it, malooov (my love)?... Vele nevetunk a del-afrikaiakon, a pazarlo fogyasztoi szokasaikon, a kulonosen brit kozegben kirivo csinald-azt-tedd-ide modorukon, es mikor mondja, hogy "a legbecsesebb dolog, amit soha nem szabad elvesztened, az a meltosagod "ya dignity", akkor az hirtelen nekem is jelent valamit, bar en meg mindig nem valaszolnam a menedzseremnek, mikor azt mondja, uritsem ki a kukat MOST, hogy csupasz kezzel nem, csinalja meg o, ha akarja... Charles tehat kozelebb all hozzam, vagyis mondhatjuk azt, hogy a nagy idegensegben ugy dontottem, az Other-hoz tartozom. Ami egyebkent tobbe-kevesbe ertheto, bar a kocsmaban ket het ittlet utan megkerdeztek, hogy del-afrikai vagyok-e, amire amugy objektive (pusztan az akcentus-felvevo teljesitmeny okan) buszke voltam. De igen: a csavargo palya vege fele kozeledve dupla utazast tettem, bele egy kicsavart-kitekert-orult univerzumba, ahol minden vaktukor ellenere is nagyon sokat tanultam arrol, hogy mik azok egy ilyen onkentes onpurgalas soran, amik leginkabb hianyoznak.

Killin

Ma szetneztem Killinben. Olyan 7 merfoldre (10 kilometer) van, nem volt csizmam hozza, csak egy biciklim, amin nehezen valt az elso fogaskerek, es nincs bovden a jobboldali fekben (ez utobbi nem okoz gondot, mivel az ut 50 meterenkent gravitacios okokbol lefekez... le, fel, le, fel, le, fel...). Killin olyanfajta falu, mint Lurs, vagyis muzeum kicsit, kicsit tul boltocskas, de mondhatom, hogy csodalatos. A Loch Tay nyugati csucskeben ontja bele a Dochart vizeses vizet ebbe a nagy nyugodt anyavizbe... itt minden viz... mire hazaertem, en is... viz viz viz viz... Es sosincs belole elegem. Mert valahogy minden tulajdonsaga elott azt latom, hogy elteto... A novenyzet soha nem latott burjanzasa... A madarak furdozese.
De hogy ezek a kisbaranyok hogy birjak? Ma reggelre az egyiknek bedagadt a laba. Szoltam Dereknek, hogy adjon neki pennycilint (azt Pascal fedezte fel, vagy valami magyar? ezen gondolkodtam). Szegenykem most is csak gubbaszt az esoben. Meg csak begetni se beget. En egesz nap el tudnam nezni a baranyaimat az ablakbol... Nehezek ezek a szabadnapok erzelmileg. Marmint baranyugyileg.
Holnaptol uj szobatarsam lesz, legalabbis az eddigi elmegy, es ma erkezett egy lengyel meg egy ujabb del-afrikai lany. A lengyel lanyka allitolag annyira pici, hogy nem talaltak ra egyenruhat. Mindenki aggodik, hogy nem fogja birni megemelni a piros zsakokat (amiben a torulkozot, lepedot, stb. visszuk).
Ilyen nagyon fontos hirek vannak. Meg a konyvem, amibol vegre olvastam is. Meg az eso, ami nem is annyira hir, inkabb csak egy allando ritmusa ennek az idoszaknak.

derek es marica

hazafele az esoben (mondtam mar, hogy a falu utolso hazaban lakom, a domb tetejen?) talalkoztam derekkel es maricaval. egy ujszulott baranyt istapoltak eppen, egy masikat pedig, egy harom napos kis bakot mutattak nekem, hogy elhagyta az anyja (o sirt itt az ablak alatt), es most egy masik anyanak adtak oda, akinek meghalt a kicsinye... ra kellett varrni a halott kisbarany boret, hogy az illat miatt az anya elfogadja. derek skot gazda. akarmit mond, a szaja valami eszelos mosolyra all. mintha a szel futta volna szet (jut eszembe, csaladtagoknak mondom, pont ugyanaz a mosoly, mint a Sogor arcan). marica del-afrikai. a hotelben dolgozott, mig ra nem jott, hogy derekkel meg a baranyokkal boldog. nagyon szepek.

napfeny

remelem, ertekelitek, hogy abban a ket oraban, amikor kisutott (nahat!) a nap, en megis kihasznalom a delutani szunetemet (ma "split" muszakon vagyok), es nektek irok...

Arrol, ahogy az eletemben (ha csak idoszakosan is) rend lett... Egyenruham van! Nagyon szeretem. Foleg este, amikor at kell oltozni feher ingbe, fekete kotennyel: az szep... a napban is rend lett, minden napszaknak megvan a maga szep feladata. Es szeretem: szeretek - amig a vendegek reggeliznek, szepen beagyazni, amig vacsoraznak, felgyujtani az olvasolampakat, de leginkabb, legesleginkabb, este (amikor epp nincs takaritos feladat) a konyhat, azt szeretem! A varazslatot. Hozzajarulni, hogy tokeletes legyen. Tegnap James, a borasz (sommelier, pardon), akinek elnyertem minden szimpatiajat, amikor a rakok egy hirtelen mozdulatara tegnap franciaul karomkodtam, hogy Putain, azt mondta, ilyen tisztak meg sose voltak a poharak :). Azt a surges-forgast szeretem, amibol mindig ki lehet lesni a szebbnel szebb megrakott talakra, es neha csurran-csoppen egy-ket falat is persze :). Matthew, a hallgatag es vekony brit cukrasz - mikor Chef elmegy haza - mindig csusztat ezt-azt. A narancsos csokoladejara aztan tegnap megkerdeztem, hogy elvesz-e felesegul. Mire o brit udvariassaggal azt mondta (ugyanazzal a somolygassal, ami folyton ott van az arcan, mert boldog attol, amit csinal, es lehet is!): nagyon kedves ajanlat. :)

Igazan ugy van, ahogy mondtam: minden, amit teszel, meglepetes valakinek, aki azert jott, hogy kikapcsolodjon. Es persze van ebben az elvezetben nemi voyeurizmus (nem tudom, hogy kell leirni). Soha nem latott emberek, akikrol semmit nem tudsz, legbelsobb intimitasukban tarulnak fel elotted. Bon Capben (ez egy pezsgo neve, meg egy szobaje) a holgy egyedul jott, es menstrual. Aztan ott vannak a Treffordban a turazok, turacipo mellett szexi csipkes haloing... Es a konyvek (nemelyiket de lenyulnam :)). Killinben a klasszikus zenei CD-k tomege...

Meg csak meg se fordul a fejemben, hogy milyen jo lenne itt szobat berelni. Szazszor jobb megteremteni!

identitásgyakorlat

hiszek egy

különös összefüggésben körülmény és kimenetel között.

pontosan 20 évvel később született, mint én, 2004. január 4-én este. édesapja január 25-i születésű, sötéthajú, sötétbőrű, vékony, édesanyja, aki tanítónő, szeplős és fehérbőrű -

Esther a húsról a zsírosát szereti, a hajmosáshoz törülközőt kér a szeme elé, a dalokból csak a dallamot jegyzi meg, hamar haragos, hamar békül, csintalan, de mindenek előtt jó: jógyerek, jó kislány és alighanem jó anya is lesz, mondta a minap, a babáját ringatva szakszerűen...

én is jó anya leszek.

Láttál-e már valaha csipkebokorrózsát?

Mandulavágású szemével hunyorogva mindennapos nehézségekkel küzd döntéshozatal terén. Dél-kínai operán nevelkedett, de kínai popot hallgat, ami a magyar pop minőség(telenség)ével vetekedik. A krumplit úgy hámozza, mint egy nyolcéves, a hangját úgy hajlítja, mint egy bárónő. Tökéletes francia kiejtéssel beszél a múltról, következetesen jelenidőben, ettől méginkább a teljes naivitás hatását kelti. Toulouse-ban él, de nem nézett még szét a városban, túl sok a kiselőadás a politológia szakon, ahol az ég-világon semmi nem érdekli. Franciaország nem otthona. Idegen számára, de az idegensége nem varázsolja el . Engem bálványoz önállóságomért, de azt gondolom, kicsit hibbantnak tart, kinevetett például, mikor a kérdésre, hogy hol lakom, azt válaszoltam, most nálad. Egyik este felveti, hogy főz nekem kínait. Lelkesedtem, míg elő nem vette a levesport.
A múlt héten előadás után egy fiú el akarta hívni, hogy találkozzanak egyetemen kívül, ezen csodálkozott egy darabig, aztán megdöbbenve felháborodott. Tavaly nyáron La Rochelle-ben egy sráchoz odament az utcán, és azt mondta neki, szép vagy. Szép volt.
Volt egy barátja is tavaly Kínában, de szakított vele, mert folyton ráhagyta a döntéseket, és ez fárasztotta. Amikor Kína államformájáról kérdeztem, azt válaszolta, az európaiak meg vannak veszve a szabadsággal, de higgyem el, a Kínaiak túl sokan vannak ahhoz, hogy mindenki szabad legyen. A földrengés után az állam nagyon hatékony biztonsági intézkedéseket tett, és Tibetben is helyt álltak a katonák, bár mintha lenne valami bizonytalanság ezügyben... te mit tudsz erről?
Van egy francia barátnője, az ő családjában mindenki szép, az unokatestvére nagyon elegáns, és a sógora roppant jól nevelt.
Ha örül valaminek, tapsikál, közel az arcához, alig észrevehető mosollyal az arcán.
Azt hiszem, ő az önálló kínai nő. Nagyon szeretem.

hétvége: igazán nem csak azért emlékezetes, mert az utolsó...

a világ legszebb menyasszonyainak sorában

marosvásárhely, 2008.08.16.

csel-ekvés

deszkàból àcsolt màszóka, kötéllel, a kötélen kapaszkodónak való fagolyókkal. felmàszik rà (3-4 éves lehet), lecsùszik a màsik oldalon.
felmàszik, lecsùszik. érti.

nagyapjàt hívja, kérdi, mire való (mutat a kötélre). hegymàszóknak kapaszkodó, nézd - magyaràzza a nagyapa beleéléssel. a kicsi figyel. nem gondolja, hogy hülyének nézik, hallgat, aztàn megpróbàlja, mint aki most először. érti.

nem gondolja, hogy hazudott. a cselekvést mint cselt érti - csel a màsikért, csel magunk között.

mondjam még? (kereplô egy fel-NÔ-ttért)

volt egy hùgom.
hovà lett?
nôként elseregéllett.

(volt egy nôvér.
kapàsbol meg-
feledkezett magàrol.)

volt egy Angyal.

meg egy Szép.

tovàbb is van?

Jean-Michel

Naporàs mester ùgy lett belôle, hogy nyolc éves moszkvai teàzàsànak egyik fàzos szeànszàn azt mondta: hazamegyek. Elôvette a térképet, és megkereste azt a francia vàrost, ahol a legnagyobb a napos oràk szàma. Odaköltözött.
Opportunistànak mondja magàt (Rastignac-féle), igy lett belôle egy év alatt okleveles naporàs mester. Szeretik a hitelességet - teszi hozzà enyhe kaliforniai akcentussal, majd a szemembe néz, és azt mondja, Zsüdit, maga igazàn elragado, és hoz az eltörött vàza helyett egy màsikat, két szàl rozsàval.

Azt hiszem, irok rola egy könyvet.

egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy halàszkikötô

benne egy gyakornokkal, aki terepközeli élményre vàgyott. elment tehàt ebédidôben (két europai jogszabàlyok dosszié között) halàszokkal paktàlni az emlitett halàszkikötôbe... a halàszok pasztiszt ittak, visszautasitàst nem tûrve invitàltàk gyakornokunkat, aki alkoholhoz nem szokott üres gyomràt ànizsnedûvel volt kénytelen locsolgatni... a màsodik pasztisz utàn a harmadik következett, és gyakornokunk egy ora sütkérezés utàn vihàncolva tért vissza munkahelyére, ahol aztàn kellemesen elbàgyadva azt mormogta : "igy jàr, aki terepre vàgyik"...

Vive le pastis !

Néznivalo hozzà : A kuszkusz titka (Abdel Kechiche filmje)

egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer az élet

ezeknek a franciàknak igazàn semmi fantàziàjuk ! még a mesefiguràikat is a valosàgrol mintàzzàk... mi meg még azt hittük, hogy a virusok a képzelet szülöttei, pedig környezetvédelmi rendôrségek