Láttál-e már valaha csipkebokorrózsát?

Mandulavágású szemével hunyorogva mindennapos nehézségekkel küzd döntéshozatal terén. Dél-kínai operán nevelkedett, de kínai popot hallgat, ami a magyar pop minőség(telenség)ével vetekedik. A krumplit úgy hámozza, mint egy nyolcéves, a hangját úgy hajlítja, mint egy bárónő. Tökéletes francia kiejtéssel beszél a múltról, következetesen jelenidőben, ettől méginkább a teljes naivitás hatását kelti. Toulouse-ban él, de nem nézett még szét a városban, túl sok a kiselőadás a politológia szakon, ahol az ég-világon semmi nem érdekli. Franciaország nem otthona. Idegen számára, de az idegensége nem varázsolja el . Engem bálványoz önállóságomért, de azt gondolom, kicsit hibbantnak tart, kinevetett például, mikor a kérdésre, hogy hol lakom, azt válaszoltam, most nálad. Egyik este felveti, hogy főz nekem kínait. Lelkesedtem, míg elő nem vette a levesport.
A múlt héten előadás után egy fiú el akarta hívni, hogy találkozzanak egyetemen kívül, ezen csodálkozott egy darabig, aztán megdöbbenve felháborodott. Tavaly nyáron La Rochelle-ben egy sráchoz odament az utcán, és azt mondta neki, szép vagy. Szép volt.
Volt egy barátja is tavaly Kínában, de szakított vele, mert folyton ráhagyta a döntéseket, és ez fárasztotta. Amikor Kína államformájáról kérdeztem, azt válaszolta, az európaiak meg vannak veszve a szabadsággal, de higgyem el, a Kínaiak túl sokan vannak ahhoz, hogy mindenki szabad legyen. A földrengés után az állam nagyon hatékony biztonsági intézkedéseket tett, és Tibetben is helyt álltak a katonák, bár mintha lenne valami bizonytalanság ezügyben... te mit tudsz erről?
Van egy francia barátnője, az ő családjában mindenki szép, az unokatestvére nagyon elegáns, és a sógora roppant jól nevelt.
Ha örül valaminek, tapsikál, közel az arcához, alig észrevehető mosollyal az arcán.
Azt hiszem, ő az önálló kínai nő. Nagyon szeretem.