tegnap, munka kozben

monumentalis, egesz horizontot befedo, ugy nyolchaz-magas, vizszintes szivarvanyt lattam, amirol akkor meg nem jutott eszembe, ami ma reggel: hogy hianyzik az iras. Szeretnem, ha lenne mit megosztanom, ha lenne ideje leulepednie annak, ami itt mozog bennem (mert azert ez-az megfordul az ember fejeben, amig felmos, vasal, ezustot fenyez, ahogy a kuka fenyezett tetejeben meglatja onnon arcat, ritkan, felismeresszeruen, sorscsapasszeruen)...
Az is igaz persze, hogy edesanyamon meg Ajtonyon kivul ti sem irtok, es hat itt a birkakon kivul nem nagyon van input... na "inner" sincsen sok minden, mert arra meg nincsen kapacitas, hogy bennem szulessenek dolgok... tehat eljutottam palyam utolso szakaszahoz (valami lezarulni keszul): amit Ajtonynak a minap (mi-ejjel) ugy fogalmaztam meg (a fogalmaztam persze enyhe tulzas, mert az tortent, hogy egy este, munka utan leultem meg a gephez, es valami szuros tarloszeru gondolatserceges soran eljutottam a kifejezeshez), hogy "erzelmi es intellektualis bulimia"... vagyis ha ugy tetszik azert (ugy) vagyok itt (tobbek kozott), hogy lecsupaszitom, kiuritem magam azoktol a dolgoktol, melyeket eddig kesznek es termeszetesnek vettem (tulajdonkeppen ilyen alapon mehettem volna Indiaba is... talan igy meg hatekonyabb is vagyok a nagy spiritualis utkeresesben... csak a szottes mellenyke helyett Ardeonaig egyenruha lobog a szelben utanam)... es persze nem veletlen, hogy - bar szinte mindenhol van olyan ember, aki "kot" - megis erre a foldre jottem, ures es jeloletlen terbe, valami monoton, lelketlen szerzeteseletet elni, ahol az ismetlodesek nem, vagy csak ritkan jutnak el odaig (melysegben), hogy ritusokka legyenek, tehat maradnak ismetlodesek, amiken elfelejtunk meglepodni (marmint az ismetlodes-jellegukon), talan felismerni is elfelejtjuk oket (nem ujra tortennek, csak tortennek: gondolatlanul, beleolvadva a nappal es az ejjel mellekes (mert iranyithatatlan) valtakozasaba), igy aztan a "daily routine" ebben a vilagrendben se nem ritus, se nem ismetlodes, se nem kerete valaminek, hanem maga a kep, vagy tukor inkabb, amiben nem magadat, hanem a targyat latod (a szobat, a butort, a torulkozot), mint megannyi tukrot, melyek vakon terulnek eled.
Hogy honnan tudom, hogy ez a vege valaminek? Mostanra nott vissza a kormom, ami augusztusban leesett, amikor raejtettem az uveg tuzallo edeny fedelet. 9 honap. Mas egy gyereket kihord ennyi ido alatt. Nekem eppen eleg volt magamat hurcolni szerte a vilagban, korbe mint a veres kardot, elvezni, hogy megorultok nekem (ti, akik olvastok, es ti, akik nem ertenetek, ha olvasnatok), akarhanyszor "megerkezem".
Persze nem ugy lesz, hogy holnaptol atvaltoztatom a blogom nevet "couch potato"-ra (hevero-krumpli), es szines noi magazinokbol vagok ki kepeket bele, meg kockas pledbol masolom a sormintat, de mostantol nem indulok, hanem erkezem (ez egyebkent csupan elhatarozas kerdese, mint ahogy a ketkedes avagy nem ketkedes is az... bar igaz, hogy vannak ketkedo fazonok, akik szamara maga az elhatarozas is ketsegbe vonhato... na ezekbol lesznek a legmegrogzottebb ontagado jobb-, bal-, domboldaliak, keresztes lovagok, stb)...
Erdekes a helyvalasztas (Ardeonaig Hotel and Restaurant) posztkolonialis szempontbol is... Mert azt azert ne felejtsem el megemliteni, hogy skotot nem nagyon latok, maximum az ablakbol... Del-afrikai a dekor, del-afrikaiak a kollegak, a menedzsment, del-afrikai meg a bor is, amit sajnos meg csak egyszer kostoltam (amikor James a tokaji borokhoz hasonlokent emlegetett egy del-afrikai desszertbort, es tesztelt)... tehat az egesz milio, es a vele jaro uralkodo mentalitas is posztkolonialis jegyektol hemzseg.
Alapvetoen, ha eltekintunk tole, hogy fenntarthato fejlodesbol szereztem a diplomat (mikor is? meg annak idejen 2008-ban), nekem alapvetoen nincs kifogasom ellene, hogy struccbor talcakra tegyem ki a zebraszoros poharalateteket... A strucctojasokat is leportalanitom, a protea (nemzeti virag) pedig egyenesen halas, mert sokkal kevesbe hullatja a pollenet, mint a liliom... de az egeszet athatja az a bizonyos, kerdezel, kerdezel, aztan mar nem kerdezel tobbet, mert ugyis annak lesz igaza, aki jelzesszeruen kek inget visel (nem feheret meg zoldet, mint az egyszeri alkalmazott). Ennyi: szinek, rangjelzesek. Es ontozhetik a mindig saros gyumolcsoskertet, kiadhatjak, hogy fujd fel a gumimatracot hajszaritoval (!) fel oraval a vendeg erkezese elott, elvaghatjak a 100 fontos fekete melltartod szarat, csak mert fel merted venni a feher ing ala, ha meresz vagy, akkor nevetsz rajta, ha meg csak az sem, akkor csak rabolintasz... Nem szokasom hatalmi relaciokban gondolkodni. Most sem fogok raszokni, mert - bar tudom (es ha eddig nem is tudtam volna, itt biztosan rajovok), hogy leteznek - az en vilagomat nem ok mozgatjak... Mindenesetre ha pszichologus lennek, ide jonnek megirni a doktorimat. Ki miert van itt? Ki miert marad? Ki hogyan reagal? (Kasztracio, oidipusz, testek es fuggosegek: minden itt van, tisztan: szinte mar essze lenne az a doktori, annyira atlathato... duhitoen az...)
Azert azt meg kell hagyni, hogy a legkozelebb az egyetlen fekete kollegam, a brit kiralyi sarj, Charles all hozzam, na nem is azert mert o az autentikus "Other" ("Masik"), hanem mert emberileg tole kaptam a legtobbet. Egyszeru, felho mogul pillanatra elobujo napfeny mondatai vannak, meg tamogato olelese, ha faradt vagy, meg lassusaga, ami olyan megnyugtato tud lenni ebben a hajszaban (mar itthon is amig-pirul-a-kenyer-addig-meg-gyorsan-kiveszem-a-vajat-meg-a-mezet-es-felteszem-a-teavizet-a-tanyert-kikeszitem), o meg ha surgetem, ramnez a bociszemeivel, es azt mondja afro kiejtessel: de ugysem lehetsz gyorsabb, mint a tested, is it, malooov (my love)?... Vele nevetunk a del-afrikaiakon, a pazarlo fogyasztoi szokasaikon, a kulonosen brit kozegben kirivo csinald-azt-tedd-ide modorukon, es mikor mondja, hogy "a legbecsesebb dolog, amit soha nem szabad elvesztened, az a meltosagod "ya dignity", akkor az hirtelen nekem is jelent valamit, bar en meg mindig nem valaszolnam a menedzseremnek, mikor azt mondja, uritsem ki a kukat MOST, hogy csupasz kezzel nem, csinalja meg o, ha akarja... Charles tehat kozelebb all hozzam, vagyis mondhatjuk azt, hogy a nagy idegensegben ugy dontottem, az Other-hoz tartozom. Ami egyebkent tobbe-kevesbe ertheto, bar a kocsmaban ket het ittlet utan megkerdeztek, hogy del-afrikai vagyok-e, amire amugy objektive (pusztan az akcentus-felvevo teljesitmeny okan) buszke voltam. De igen: a csavargo palya vege fele kozeledve dupla utazast tettem, bele egy kicsavart-kitekert-orult univerzumba, ahol minden vaktukor ellenere is nagyon sokat tanultam arrol, hogy mik azok egy ilyen onkentes onpurgalas soran, amik leginkabb hianyoznak.