előzetes

Nem kevés fejtörés után végül mégis úgy döntöttem: magamnak is jót teszek, ha nyilvánosan élem meg a mindennapok egy bizonyos keskeny szeletét... persze aztán jött a kezdeti pánik... mert hogy ehhez kinek mi köze, másrészről viszont érdekel-e egyáltalán valakit... rájön az ember hamar, ha gondolkodni kezd, hogy azt se tudja nagy hirtelen, mitől kéne félni... így aztán itt vagyok, a modern tudattársításos társtudatok hímes mezején. Erre kéne egyet így előzetesen... mondjuk koccintani! és ez még nem a medve bőre...