Megint a nyelvvel vagyok elfoglalva, mert folyton beszél hozzám.
Mond ez nektek valamit?
Ha ezt a kérdést tesszük fel bárkinek magyarul, tulajdonképpen arra kérdezünk rá, értelmet nyer-e ez valami által, amihez viszonyítani tudod, van-e precedens-értéke, hallottál-e már hasonlót, történt-e már veled ilyen. Ha ez üzen, akkor a múltból üzen.
A franciában nagyjából ugyanebben a nyelvi regiszterben (vagyis a beszélt nyelvben) ugyanez a kérdés (ça te dit ?, mond ez neked?) azt akarja tudni, hogy van-e hozzá kedved. Ha valami mondani akar, akkor sarkall valamire, üzen, hogy ez nem érdektelen, a jövőbe repít.
Mindezzel nem akarok én semmit mondani, vagyis hogy nem vonnék le következtetést. Csak elgondolkodtam pro- és retrospekción, múltba és jövőbe nézésen, a nyelvek titkokat rejtő kódrendszerén.
3 megjegyzés:
Jucám! Minden nap megnézem, mit írsz, ha írsz. Aztán mindig elhatározom, hogy írok én is. De leginkább csak olvasok. Amikor éppen először olvastam ezt a bejegyzésed, éppen előtte csodálkoztam rá, mennyi új szavunk van pl. az internet miatt. Szóval én is jól elszöszmtölök mindenféle szavakkal meg üzenetekkel. Szóval csak azért írok, mert nem látod a képem: hogy figyellek ám, meg néha bólogatok is, meg biztatlak.
innen a tizeshonvéd huszonkettőből.
filike
jaj de nagyon jó! nagyon-nagyon ölellek! így gondolkodunk szavakon... jó messze egymástól, de nagy elánnal...
:)
sok-sok puszi!!!!!!
Megjegyzés küldése