Gyümölcsöző felismerés

ma újra felfedeztem a NARANCSot.
az történt ugyanis, hogy az események sodrában (új frizura, új postacím, és egyáltalán az augusztusi bejegyzésben bejelentett lassú változás újdonsága okán) teljesen kiment a fejemből: a narancs.
és ma az áruházban elementáris erővel tört rám a felismerés, hogy lehet (v)enni narancsot. és (v)ettem. és meg kell állapítsam, hogy fe-no-me-ná-lis! ráadásul egészen különleges egyveleget ad a már-már fullasztó jácintillattal ez az áttörő karácsony-párfűm...

mi minden tűnhetett még el ugyanilyen nyomtalanul ebben a nagy keresésben-találásban?
a naranccsal egyszerű dolgom van, mert kívülről újra bekerül, elindítja a megfelelő asszociációs folyamatokat, és tessék: itt vagyunk, hogy karácsonyillat, meg télapó meg c-vitamin, és tessék: a narancs újra életre kelt.
mindaz, amit már nem létező ingerek indítanának el bennem: elveszett?
na nem baj, nem ragaszkodom én annyira magamhoz, narancshoz... soha nem volt eszemben az AVOKÁDÓ, és tessék: milyen finom az avokádókrémes spagetti így vasárnap délben, Saint-Albray sajttal.

a narancsról egyébként is ciklikusan elfelejtkezünk így kontinentális éghajlaton. milyen jó újra rátalálni!