A hétvégén történt, hogy a RAJZ kimozdított magamból. Azóta "megdolgoz" engem (ça me travaille), mint nyúló tésztát a feszülő ínak, míg elválik lassan az edény falától, ahogy pattog benne a levegőbuborék.
A szépművészeti múzeumban kiállítást rendeztek a RAJZ ÖRÖME (vagy inkább a rajz nyújtotta élvezet: plaisir) címmel. Jean-Luc Nancy, filozófus koncepciója alapján a rajzot mint aktust mutatják be, művészettörténeti kronológiát félretéve, csak a vonalra koncentrálva, a vonal születésére, a tér felszakítására, majd egybefonására, a hullámzásra a papíron. Régen éreztem kiállításon ezt a felbolydulást magamban. A tizenhatodik századi Itália és a kortárs Gabriel Orozco között hömpölygök vasárnap óta. Láttatok már ilyen csodát? Holnap Picasso talán felülírja, talán elsorodják Barcelona képei. Addig nyúlik tovább a Rajz nyújtotta élvezet, húzódik a vonal. És elváltam már teljesen az edény falától, formátlan vagyok, formám csak tőlem függ, csak attól, ami "megdolgoz".
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése