2007. december 31., hétfő

Szomorgó Szilveszter alkalmából

Nem szeretnék persze alkalmatlankodni e jeles alkalmon, de bizonyos nagy és hangos társaságokban alkalmasint halkan megjegyezném, hogy nem alkalmas talán az alkalomszerűnek gondolt, már oly sok alkalommal alkalmazott éjféli néhány szó, esetleg akroníma. Egy-egy ilyen felszólalásnál igyekeznék még élni az alkalommal, hogy felhívjam a figyelmet a sarokban megbúvó alvóalkalmatosságra, mely alkalomadtán inkább alkalmatosnak bizonyul, mint alkalmi ruhánk alkari csipkéi.
Újév alkalmával, amikor is robbanószerek s altatók alkímiája alvagyul - elvegyül -, alkalmazzunk inkább néhány igazán alkalmi gondolatot az alkalmazkodásról.

Milyen nyelv, ahol az alkalmazkodás az alkalomból indul, nem az aptusból (valamihez illesztett, valamitől függő)? Azt mondja a magyar, itt az alkalom: alkalmazkodjunk. Játsszunk alkalmat, legyünk olyanok, mint ő, egyszeriek, ünnepélyesek, megismételhetetlenek. Alkalmak pontszerű láncra fűzése: legyünk. A lánc pediglen legyen alkalmasságunk az híres alkalmazkodásra.

Alkohol helyett nekem most alkonyi alkotás, nem alkuszom, al(ku)szom (?).

Nincsenek megjegyzések: