2008. február 3., vasárnap

játszódás

1 megjegyzés:

Unknown írta...

Mihelyst már nem zajos térben, sietve, bele is tekerve (azért lementve), hanem később csendben...

bizony megríkatott, ahogy újra közönség lettem, tágra nyílt szememben távoli bánat, de
inkább csodálat áradt
árnyak, fények lassú tánca
hangod, gitárod: varázslat.

Ne hasson meg a szemtelen bók, nem szemfényvesztés, nem azért hogy örülj (na jó, azért is egy kicsit) - most ÉN örülök, én érzek hálát - egy ritka pillanatért