... mely nappalinak indult. Mert az történt, hogy szombat reggelem egy kicsit elôretört, szeretett volna megkezdôdni, megelôzve magàt, s a vilàg rendjét felboritva. Bizseregni kezdtek tagjaim, hàt gondoltam, ùtrakelek, ahogy terveztem, Saint-Michel Observatoire felé, mely tiszta egünknek köszönhetôen itt figyeli a nagy francia (és egyéb - vegyes - nemzetiségû) csillagos égboltot. Biciklire pattantam hàt, elôre elkészitett tàskàmmal hàtamon, és hogy zajt ne csapjak, csak kint nézve rà az oràra : 3 ora 37 perc. Tudva, hogy még ha vissza is fordulnék, képtelen lennék visszaaludni, elindultam. A sötétben, ezer csillaggal a fejem felett szarvasok s madarak rebbentek el elôlem ijedten. A tàblàkat vizslattam, de csakhamar eltévedtem, azaz visszatévedtem egy faluba, egy ùtra, ahonnan làtszott màr ùjra a citadella. Hajnali hidegtol dermedt ujjaimmal szoritottam a kormànyt, és énekeltem egy akkor született, megismételhetetlenül katarktikus dalt, hogy Forcalquier engem vàr. De jo volt hazaérni !!!
5 ora 10-kor visszafeküdtem, egy korty pàlinka utàn, nehogy ne sikerüljön az alvàs, és az éjszakàra gondoltam, aki még egyedül akart lenni, és erôszakos mozdulattal vetett ki magàbol : szemtelen betolakodot. Elaludtam aztàn, megtanulva tisztelni a sötét rejtélyét.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
5 megjegyzés:
A sötét és én, ő kint, én bent, egymást tisztelve, ő teremet teremtve, én rejtélyét keresve. Behúz és tart, süppedek. Alszom már...
rég hallottalak...
pedig én küldtem egy cseppnyi, csendesülős, napvégénmunkautánis vizualitást (jutjub) a kérdéssel: milyen volt a lagzi? :)
arra a bizonyos lagzira mi is kíváncsiak lennénk. lehetne egy jucafényképezős-gitározós-éneklős videót kérni?
kicsit irigyellek ám, ezért a korai éberségért, én ilyenkor még a világomat sem tudom, de mindig gyanítottam, hogy valami fontosról maradok le. :(
Megjegyzés küldése