azt mondjàtok, làtszik hogy jol vagyok, mert alig irok... lefekvéskor, mikor végre magam vagyok, elképzelem a mélységeket, amiket kivàjkàltam, "amikor még irtam", és némi szomorù nosztalgiàval szédülök velük àlomba...
europai projekteket irok ki magambol. ikràim tiszta viztôl szikkadoznak. hova lettem ?
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
2 megjegyzés:
Megjegyzés küldése