Bejegyzés érkezett, ma, augusztus utolso munkanapjàn, Forcalquier-ben töltött napjaim közt e jeles utolso elôttin. (Nagy Nora jegyzett be, akire mostanàban annyit gondoltam, és akit alig egy hete egy zürichi vonaton làtni véltem. Nem ô volt, sajnos.) Azt irja, nem rossz nem részévé vàlni a helynek, ahol élsz. Esélyrôl beszél, csigahàzrol, de közben borrol, sajtrol és tejrôl, és olyan szavakat hasznàl hozzà, amiket nem ismerek.
Honlap. En azt mondom, sehol nincs. Az informatikus tudja, hol van (gyökér). Akkor létezik, ha tudod, hol van ?
Hon - lappangàs :
minden - hol?
Tegnap négy csomagot csinàltam : a legnagyobb kupac itt marad az iroda poros emeletén. A màsodik a szeptemberi (ez a legösszetettebb : szüret, épitôtàbor, szakdolgozatiràs és àllamvizsga). A harmadik kupac csak egy haza(mert azért az van)rohanàsra elég : két bugyi és egy szàmitogép. Ez a hàrom fôkupac van, de emellett ott virit még mindaz, amit itt Forcalquier-ben kell visszaadnom jogos tulajdonosoknak. Egy Marokko utikönyv, egy vàza, egy-két térkép tàjakrol, ahol egy ideig biztos nem sétàlgatok. Semmit nem szeretnék elvinni, ami nem az enyém.
Hol vagyok otthon ? Ott, ahonnan éppen elmegyek. Hol-nap. Meg még itt, leginkàbb : köztetek.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése