(egy ideje elfogytak a szavaim, illetve ha jobban belegondolok, a magyar szavaim fogytak el. ijesztô ùjratanulàs...)
az eddigi egy év (mert màr egy éve, bizony, hogy eljöttem otthonrol) - azt gondoltam - csavargàs volt.
valojàban csak ùt a csavargàs felé : felkészülés.
mostanra tisztult le
annyira a lerakodott
mostanra végre
kristàlyos az elrugaszkodom
kitanult lépésekrôl,
hogy igazàn ùtnak merek indulni.
nem a tàvolsàgra gondolok : az utazàs milyensége vàltozik, a vàllalàs bàtrabb, az elrugaszkodàs könnyedebb, mert szükségszerû.
a kezem fekete és szüretszagù, a hàtamon egy zsàkban minden, ami az élethez feltétlenül szükséges. nem kell sok. ami életszükséglet, az mind elôttem : az ùton. talàlkozàs, amibe beleàjulok, beleùjulok.
talàlkozàs mint birtokbavétel. de nem ùgy, hogy enyémmé teszem, hanem ùgy (ahogy heidegger mondja), hogy màssà vàlok a talàlkozàs momentuma àltal.
egy kicsit most nem leszek sehol, és nem megyek sehova. ez a terv. ami nem azt jelenti, hogy nem tudom, mit akarok. épp ellenkezôleg: most TUDOM, hogy ezt akarom. és minden ehhez hasonlo akarat valami szilàrdhoz vezet. ha màshol nem: bennem valami meg fog szilàrdulni. de lehet, hogy körülöttem is. talàn valami még fel is épül - ki tudja - ebbôl a nagy kovàlygàsbol.
köszönöm a türelmet!
3 megjegyzés:
Merre csavarogsz majd zsákoddal?
Ahogy Kerouac írta a Dharma hobók című könyvében (amit mellesleg ajánlok neked): Ha elérted a hegy csúcsát, kezdj el tovább mászni!
Jó utat!
ááá, a magyar szó :)
Aztán két dolog jutott eszembe.
Az egyik kettő, tipizálok persze, mert a nem helyieken kívül szinte mindenki utazó, még akkor is ha 14 éve itt van helyben. Két féle: túrista is felfedező. A túrista beutazza a világot, és mesél. Kambodzsa ilyen volt, Laos olyan, történetek egymásutánisága, izgalmas és vicces kalandok, de azt érzem: egyvalaki mesél. Ugyanaz a valaki volt itt is, ott is. A felfedező talán mesél, talán hallgat. Amikor mesél, a szemébe nézel, és látod, más volt amikor ott volt, és ide megint másként érkezett. Másképp fog távozni. Amikor (téged) hallgat, tekintete nyílt, kíváncsi. Azt hiszem te mindig is inkább ez utóbbi, még akkor is, ha most érzed magad igazán bátornak elrugaszkodni :)
Aztán a hátizsákról: Adrien. Egy helyi ismerős. 20 év körül volt amikor látott egy plakátot hazájában (francia) - fehér homok, pálmafák, kék tenger. Félretett egy kis pénzt, megvette a jegyet, és ott volt Tájföldön. Utazgatott, majd Kambodzsa, de ekkor pénze már nem volt, úgyhogy beállt napszámosnak. Rizset szállított a Mekongon hónapokig, együtt élt a csónaklakókkal, majd pár hónap múlva itt kötött ki, Vietnámban. Egy faluban enni kért, fedelet a feje fölé - és munkát. A nyelvet nem beszélte, de ilyen alapvető szükségleteket könnyű a gesztusok nyelvén. Befogadták, együtt élt velük, egy tető alatt (ötödmagával néhány négyzetméteren). Jeget szállított, rizset aratott és vetett, elvégzett minden tipikus vietnámi vidéki munkát. fizetést is kapott (5000 Dong körül - nagyjából 50 Huf). Nem így tervezte, nem készült erre, nem egyfajta zarándoklat vagy teszt - egyszerűen így alakult. Minden pillanatban épp az volt természetes, ami következett. Ma már persze nem úgy él, azóta kávékereskedő mint egy másik (brit) barátom, hatalmas ház és csinos, okos, kreatív feleség plusz gyerek (az asszony előző házasságából). Találkoztam mindkettejükkel, nagyon jókedéjű, vicces emberek. De a tekintetetében ott van a gyermek, ami számomra egyre inkább: egyszerűség.
Csak sztorizgatok itten, gyakorlom a nyelvet :)
Mert tetszik a "terv" :))))
te is ott vagy benne...
Megjegyzés küldése