Egy szigeten élt, és arra gondolt: talán kibontható az egész világ egy ilyen valóságba, ahol meg tud pihenni a lélek a sirálylepte szirteken, ahol a tér meztelensége lakóját észrevétlen magába fordítja, egy elérhető bölcsesség egyszerűségébe.
A tengerbe nézett, a világ szemébe: ezüsttálcán pumpáló csillagot nyújtott felé egy bármely irányba mozdítható test, a lélegző másik. Egy másféle szabadság eddig ismeretlen ritmusa, célzottan kóválygó kavicsok pattogása a vízfelszín alatt, és halak, a teste körül, a vízen át épp érintésnyire, de az érinteni vágyáson túl.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése