"Ne nézz, ne nézz hát vágyaid távolába:
Egész világ nem a mi birtokunk,
Amennyit a szív felfoghat magába,
Sajátunknak csak annyit mondhatunk."
Mármint hogy... ANNYIT mondhatunk?
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
skip to main |
skip to sidebar
"Ha egy tányérról levest ettél, az üresen maradt tányérra azt mondod: piszkos; pedig nem tapad rája más, mint annak a levesnek a maradéka, melyet előbb mint tisztát ettél... semmi nem önmagában jó vagy rossz, csak a helyzete szerint." Weöres
"A vonatsínek
egymás mellett
mennek,
de valahol messze
összeérnek.
Apa szerint
csak a végtelenben.
Apa és anya
is egymás mellett
mennek,
én meg középen,
mert én vagyok a végtelen,
ahol ők összeérnek."
Kiss Ottó
Keresés ebben a blogban
Címkék
idegen-ség
(47)
én-te
(45)
arcél
(41)
hiány
(31)
nyelv
(31)
hang
(26)
első osztály
(25)
emlékezet
(21)
látás
(21)
terv
(17)
givin'
(16)
kezdeti pánik
(14)
így lehet nálunk...
(14)
tél
(12)
meta-blog
(11)
tavasz
(10)
véletlen
(10)
automne
(9)
háló
(9)
öko
(9)
anyaság
(8)
nyúl
(4)
nyár
(3)
düh
(2)
lévinas
(2)
energia
(1)
erdőSZÉL
- Judit
- most olyasvalaki vagyok akit eddig csak kívülről láttam fáim a szélén vannak, itt csak én kuksolok innen legbelülről nem nagyon látni az erdőt ugye bár az ajkam vörös, a hajam az utcán jobbára kihúzom magam még nem vagyok ez de már láttam ilyet
2 megjegyzés:
Talán tényleg nem teljesen átgondolt ez a pár sor, mert mag a távollévőt célzó merengő vágy maga is olyan érzés, melyet felfog a szív magába... S így az is a sajátunk. Bár itt valami olyasmiről lehet szó persze, hogy amit sajátunknak mondhatnunk, az a mienk, legyen bármilyen is az, ezért becsüljük meg, s ne tékozoljuk el valami megfoghatatlan páráért.
Gratulálok a megjelenéshez! :)
no igen, a párákról tudnék mesélni. nekem ebben a gondolatsorban leginkább a "saját"ság a zavaró... ha mindent birtokolnék, amit szeretek, én lennék a világ csokoládémágnása...
viccet félretéve... mi az, hogy saját?
Megjegyzés küldése