fal épül. út, híd, kapu. kivezet, majd összezárul... kivezet, majd leomlik, szétcsúszik ferde égtájak felé. (mekka. makó. jeruzsálem.)nem kell, hogy szép legyen...
legyen:
a sivatagi por... (és lőn)
a nap a horizont felett jóval lemegy, bizonytalan és terhes a végtelen, innen Európa bármely pontja olyan bölcsőnek hat, amelybe visszavágynál, de látni kell... homályos vonalak a távolban... a levegő - mint nálunk nyári viharok előtt - a tudatot vaskos acélmellénybe zárja... itt nyílik meg a semmi benned, a sótól a sebek...
a nap...
a távolból visszahajít minden elkallódó gondolatot. most itt vagy, és nem kell messze menned, hogy magadat megértsd. a szél fújja szét az ajkak sarkait, szétszaladnak, de csak véletlenül... a fal a félhold köré.
a távol...
bolygó zsidóként imbolyog benned - víz felszínén az elfáradt legyek - egy sor még le nem ülepedett első-benyomás. minden távoli, mert homályos. lenyomataid szórakozottan hagyod itt a homokban, az iszapban, a kőben még egy lépésnyit koptattál, az évezredek simaságán csúszkálod szét vándorbotod utolsó rostjait. te figyelj?
a bolygó...
sérülékeny... karcos felszínén felbugyog egy ihatatlan, kénes, hangszerű zokogás...
a háború. a fal, amely egyébként egy vízszintes metszeten: repedés. karc a negatívon. mit hívsz elő belőle?
1 megjegyzés:
van benned is építész vér ám
ó, és tetszik a bohókás frizura, a fogaid
Megjegyzés küldése