Figyelni se kell: történik magától. A felismerés, mintha a névtábla a tárgyakon minden mozdulatunkra kézségesen felfedné magát... (mozgásérzékelő... valójában nem mi érzékelünk, a világ villan fel előttünk, varázsütésre, ha érzi, hogy felé fordulunk...) így él körülöttünk, él, mert megosztható, mert emlékezhető... csak aztán mikor fontos lesz hirtelen emlékezni, akkor akad a szalag... (vagy hogy volt a sorrend? azért lesz fontos, mert akad?)... a (valamire) felhúzott óra feszült ketyegése... mi jön még? csak a magány, amely ki tudja, mióta tart... évtizedek... száz év is talán...
Az emlékezet egyedüli haszna, hogy az ember nem marad egyedül... egyébként (Borges... olvastam én egy bizonyos F.-ről... F mint... felejtés... My memory, sir, is like a garbage disposal.) Egyébként... amint elfelejtenénk felejteni, képtelenek lennénk a gondolkodásra... (je mitraille en automatique... les souvenirs qui dérangent dérivent vers... je ne sais où) mert a gondolkodás nem jelent mást, mint elsiklani egy különbség felett... mint általánosítani... mint elvonatkoztatni...
F mint...
Folyam... tudatfolyam, árfolyam, folyamodik, tanfolyam, folyam-algoritmus (mi is az az algoritmus?), folyamkilométer, regényfolyam...
Erről jut eszembe: én is félek, Iris... legalább a szép dolgokra jó lenne emlékezni... mint erre a filmre is...
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése