2009. június 22., hétfő

ütös

Mikor volt legutobb iroasztalom? Kozelebb huzni a szeket, oldalra tolni a gyertyat, a konyvet, a koszos zsebkendot. Kihuzni a fuggonyt: jo oldalrol esik a feny.
Egy bevasarlo lista fejlecere kezdek irni, maradekpapiron, de ez folyamatos alkalmazkodasra kesztet (hetköznapi szavak kerülgetese: olivaolaj, mustar, tej): tehat jo.
Körülöttem egy idegen vilag, amelybe ha ki akarok menni, elöbb eröt kell gyüjtenem. Kimegyek azert: kivancsisag; kimegyek, azert vagyok itt (kimenni), bele a vilagba, szabadulni attol, ami mar nem akarok lenni.
Van egy ember is a dologban, akit a körülmenyek kiszamithatatlan alakulasa a kiserlet reszeve tett. A naptaraba be van jegyezve a nevem (nagylelkü, varakozo, hangos betuk), szamomra felfoghatatlan elszantsaggal probalja kideriteni, ki vagyok, es ennek a lelkesedesnek nevet is ad. Az arcara nezek, es nem latom meg egeszben. Összesen öt nyelvet beszelünk, es abbol csak egy közös. Neha az az erzesem, hogy amikor nem beszelunk, akkor sokszor mas nyelvet. Valamelyiket a negy közül, vagy eppen azt, amelyiket titokban akarunk tartani. A keze meleg, es pontos, es amikor az asztallapbol zenet csinal, akkor mindennel erösebben erzem: tul azon, hogy vagyom ra, hogy hozza tartozzak, ott a bizonyossag, hogy hozza tartozom.

Nincsenek megjegyzések: